Pompásan buszozunk
Autóbusz-állomás, Keszthely
ÉpÃtész: Riedl Tamás
Szöveg: Okrutay Miklós
Fotók: Bujnovszky Tamás
Az utazás, mint a mindennapok része elviselt kényszerűség, ritkábban öröm, akár már maga is élmény – elÅ‘bbi a napi rutinhoz kötött, utóbbi a szabadság élvezetéhez. Indulások és megérkezések: az ezekhez kötÅ‘dÅ‘ pillanatoknak tere van az utazók, az Å‘ket kÃsérÅ‘k vagy éppen a rájuk várakozók számára. És ha szerencsés esetben ezek az idÅ‘k valóban pillanatnyiak, még akkor is hat az, hogy mindez milyen térben történik. Keszthelyen, a sokszor szokásos módon, a vasútállomás kapta meg ezt a szerepet.
A buszközlekedés a vonattal való utazás alárendeltjeként önálló állomással nem rendelkezett, fedetlen peronok, a buszállomás tere a szabad ég, rossz idÅ‘ esetén kapkodó sietség a vasúti váró és az épp beálló buszok között. A regionális központ szerepét betöltÅ‘ városban alapvetÅ‘ kérdést kellett megválaszolni: a közlekedésfejlesztés kapcsán továbbra is a vasúti infrastruktúra adjon-e hátteret mindkét közlekedési tÃpus számára, vagy a helyi viszonyok, igények indokolják a buszközlekedés önálló, tartalmas, igényes kiszolgálását?
A megvalósult autóbusz-állomás azonban nem csupán az alapvetÅ‘ funkcionális kihÃvásoknak kÃván megfelelni, a városhoz köthetÅ‘ egyedi helyként, egyfajta épÃtészeti jelként fogalmazza meg önmagát. Egyetlen épÃtészeti gesztus határozza meg a formálást, minden ennek rendelÅ‘dik alá. A perontetÅ‘ újraértelmezésérÅ‘l van szó, a hatalmas, konzolos Ãv, a tektonikára is ügyelÅ‘ módon meggyÅ‘zÅ‘ módón indul a talajról, a túlsó vég kényszerű alátámasztási pontjai a kompozÃció fÅ‘ nézÅ‘pontjaiban szerencsésen nem jelentkeznek. Az Ãv finom hullámvonal mentén vezetett játéka talán túl didaktikus utalás a szél fodrozta tóra, de a formálás gesztusa valójában szinte észrevétlen marad, annyira erÅ‘s az alapforma monumentalitása.
VezetÅ‘ épÃtész: Riedl Tamás
ÉpÃtész tervezÅ‘k: Demeter Erika, Horváth Zoltán – T. J. Terv Bt.
Közlekedéstervező: Bónus Gyöngyi