A salgótarjáni fórum megújult filmszínháza

Szöveg és fotók: Katona Vilmos

Salgótarján a 20. század nehézipari korszakának bányászvárosa volt. Az erdős-dombos nógrádi táj folyóvölgyeiben szerteágazó települést 1950-ben, mindössze 28 évvel a városi rang elnyerése után tették megyeszékhellyé. A címet a kulturális és történelmi jelentőségében messze előtte járó Balassagyarmattól vette át, ezért mind a közművelődés terén, mind a látható városiasodásban el kellett indulnia a fejlődés útján.
A gazdasági téren súlyos áldozatokat követelő állami beruházáshoz a Városépítési Tervező Iroda (VÁTERV) 1955-ben készített általános rendezési tervet, amelynek alapján 1960-ban egyszerűsített városrendezési tervet hagytak jóvá. Egy évvel később látott napvilágot Korompay Andor rajza a város főtengelye mentén kialakítandó új központról. A főtér beépítésére elsőként Maróthy Győző dolgozott ki két, a kor szocialista realista koncepciójába illeszkedő alternatívát, amelyeket Jánossy György újszerű tanulmányterve sikeresen felülírt. Jánossy a jelentős bontások árán létrehozott akkori Tanácsköztársaság, mai Fő tér körvonalait eredetileg három oldalról zárt, határozott térfallal képzelte el, amelynek látványát az általa tervezett Karancs Szálló és Szrogh György művelődési háza uralta. Az utóbbi hatszázötven férőhelyes színházával, hetvenezer kötetes könyvtárával, előadótermeivel és üzleteivel volt hivatott a közéletet lendületbe hozni. A geometrikus épülettömegek által határolt centrum ugyanakkor a szocialista realizmust követő modernista korszakváltást, a transzparencia új közösségi modelljét hirdette. A belső és külső terek viszonylagos összefonódásában a modern városépítészeti szemlélet, egyén és társadalom új viszonya tükröződött.
A városközpont rekonstrukciójának vezetését Magyar Géza 1962-ben vette át. Helyszínen előregyártott vasbeton szerkezetű sáv- és pontházai megváltoztatták Salgótarján arculatát, és az urbanisztikai térképzés szemléletében is rövidesen változások következtek be. Az építész a szálloda előtti főteret kibővítette a Pécskő utcáig, helyt adva egy nagyobb üzletháznak úgy, hogy annak tömege lépcsőzetesen emelkedjen a főtértől a teret záró lakóépület felé. Így a meghosszabbított centrumot délről Finta József Pécskődomb áruháza, keletről Magyar Géza nyolcvanlakásos társasháza egészítette ki. A lázas szakmai vitákat kiváltó beavatkozás a Rákóczi út mentén elnyúlva emberléptékűvé írta át a centrum monumentális formavilágát, ami a lakosság élhető környezetének hasznára vált.