Apátsági Major és Látogatóközpont, Pannonhalma

Építészek: Czigány Tamás, Papp Róbert
Szöveg: Vámos Dominika
Fotók: Bujnovszky Tamás

A majorság az egykor „fenntarthatóan” működő Apátság gazdasági központja volt, amely a 18. század közepén épült a legendásan kemény kezű Sajghó Benedek főapát személyes irányításával. Neki köszönheti a Pannonhalmi Apátság, hogy a török kor utáni megroskadt állapotából történelmi szerepéhez méltóan ismét erős, meghatározó jelentőségű hely lett. Pannonhalma 21. századi újraélesztési történetének újabb mérföldköve az egykori apátsági major átalakítása látogatóközponttá. Tervezője a pannonhalmi építészeti események egyik állandó szereplője, a Czita Építész Iroda, ez alkalommal Czigány Tamás és Papp Róbert.
A majorság azonban szerepénél és elhelyezkedésénél fogva nem tartozik szorosan az Apátsághoz, viszont annál fontosabb szerepet tölt be a Szent Márton-hegy és a hegy lábánál elterülő egykori Győrszentmárton, mai nevén Pannonhalma falu – ma már város – között régóta vágyott élő kapcsolat rehabilitációjában. A zárt-nyitott udvarokkal tagolt ház a település tulajdonképpeni központjában helyezkedik el, más gazdasági rendeltetésű épületek társaságában, mégis inkább afféle furcsa szigetet képezve. Zárt konfigurációja is csak egyetlen oldalán, a Szent Márton-hegy felé nyílik meg látványosan és lenyűgözően. A monostort és a települést a kezdetektől vérbeli feudális viszonyrendszer fűzte egymáshoz, ami plasztikusan leolvasható a kisváros aprócska házakkal szegélyezett meredek, szűk utcácskáiból is, amelyek egyértelműen a fenségesen kiemelkedő, várfalakkal övezett apátsági központ felé törleszkednek. Az Apátság pedig időt, irányt, mértéket és magasságot diktálva, kétségbevonhatatlanul uralja a vidéket.
A pannonhalmi szerzetesek – híven alapítójuk, Szt. Benedek anyamonostorának, Montecassino-nak a lakóihoz – maguk is tanúi és átélő voltak néhány kemény történelmi csapásnak. „Succisa virescit” („Megnyesve újra kizöldül”) – a benedeki jelmondat magyar viszonylatban különösen érvényesnek tűnik, ahol a pannonhalmi monostor sorsa szimbolikusan is magán viselte az ország történetének kataklizmáit, balsorsát és újjászületéseit. Az egykor virágzó gazdasági majorság, bár 250 éves fennállása során többször átélt néminemű átalakítást, fazonírozást, sőt még az 1945 utáni „tulajdonoscserével” járó brutális beavatkozásokat is átvészelte valamiképp, mert a téesz időkben is főképp borászatnak használták, a rendszerváltás utáni privatizáció következtében előállt gazdátlan állapot azonban hajszál híján a végzetét okozta.

A Várszegi Asztrik főapát nevével fémjelzett legújabb újraélesztési korszak Pannonhalma történetében egy rendkívül tudatosan felépített fejlesztési stratégiára épül, amelyben kiemelt szerepet kapnak a sajátos logikájú, de kellő rafinériával jól kiaknázható EU-s pályázatok. Aki valaha hallotta Hortobágyi Cirill atyát előadni az egyre inkább nagyüzemi léptékben működtetett Apátságnak a megújítási koncepciójáról, annak kétsége sem lehet afelől, hogy itt a materiális gyarapodás nem az önmagáért való haszonszerzésért, hanem a lélek, a szellem és a gazdaság átmenetileg elveszített és nagyon kényes egyensúlyának helyreállításáért folyik. A valamikori apátsági major visszavásárolt épületegyüttesét a mostanáig még gyenge lábakon álló turisztikai ágazat, a vendégfogadás céljára szemelték ki.

Czigány Tamás: – A pannonhalmi bencések fejlesztési elképzelései meglehetősen komplexek, vonatkozik ez egyrészt a saját belső szerzetesi életükre, annak megújítására – ennek leképezése jellemzően a Bazilika – a másik a gazdálkodással kapcsolatos dolgok. Ennek a több lábon álló életformának alapvetően történelmi hagyománya van. Tipikusan ilyen gazdálkodási ágazat a borászat és az egyéb manufakturális tevékenységek, a gyógyteáktól kezdve a saját maguk által előállított apátsági termékekig. A harmadik láb pedig a vendégfogadás, amivel a Benedek-rendi regula egy külön, kiemelt fejezetben foglalkozik. „Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja: ’Idegen voltam, és befogadtatok engem’ (Mt)” Ez a vendégfogadás téma szerintem most egybeesik egy bizonyos fokú nyitással is, hogy a rend a monostoron kívül is megjelenjen.

Noha a sors úgy hozta, hogy egy aktuális pályázati kiírás szerint látogatóközpontra és megújuló energiaforrások hasznosítására lehetett támogatást szerezni, a terveket ennek megfelelően módosították. A mintegy 400 méter hosszú, tágas pincerendszerben, valamint az egykor istállóknak, kocsiszínnek, műhelyeknek helyet adó földszintes, téglaboltozatos épületben – amely egy érdekes térdramaturgiának megfelelő négyes udvar-együttes köré szerveződik – különféle kiállításokat, valamint cukrászdát, ajándékboltot és sokféleképpen hasznosítható rendezvénytermet terveztek kialakítani. Az új intézmény fűtési rendszerét pedig talajszondákkal kívánták megoldani.

Papp Róbert: – A bencések mindig is energiatudatosan gondolkodtak, mindig keresték a legújabb energiafelhasználási formákat, szinte minden tíz évben megújult a rendszer az Apátságban. Szilárd tüzelésről olajra, majd gázra váltottak, a gáz után pedig nemrég a biomasszára. A majorságnál fel nem merül az, hogy csak azért kell a megújuló energiaforrást erőltetni, mert előírja a pályázat, hanem jó, akkor legyen talajszonda. Gondosan megtervezve és megvizsgálva, hogy mennyit, hogyan, hova, hogy az valóban megtérüljön.

A pannonhalmi építkezéseknél már-már megszokott merész építészeti koncepciókhoz képest a majorság decens módon elsősorban korrektségre, egyértelműségre törekszik. Ez a kiegyensúlyozott, de határozott szemlélet tulajdonképpen Czigány Tamás egész munkásságának, pannonhalmi szereplésének is legfőbb sajátossága, amiben fiatal munkatársai is tehetséges partnernek bizonyulnak. A majorsági épület sikere, szépsége és jósága ugyanakkor egy magyar viszonylatban szinte egyedülálló bizalmi kapcsolatot feltételez a döntéseket megelőző folyamatokban mind a tervezési koncepció, mind a szemlélet, mind a pénzügyi és egyéb peremfeltételek vonatkozásában.

Czigány Tamás: – Ez itt a kulcskérdés. A bencések Pannonhalmán nem azért jó megbízók, mert itt dől a pénz, hanem mert tudják, hogy mit akarnak. Pontosan meg tudnak tervezési programokat fogalmazni, és rendkívüli módon készek a párbeszédre. Ennek során alakul ki, hogy egy adott problémára milyen válaszok adhatók, hogy mik a lehetőségek. Ezáltal a bencések személyes megbízónak tekinthetők, ellentétben például egy önkormányzattal, amely általában személytelen. Ez óriási különbség.

Papp Róbert: – Amikor elkészül a tanulmányterv, mindig igényt tartanak arra, hogy a rendnek, a szerzeteseknek bemutassuk. Erre mindenki meg van híva, és ilyenkor kialakul egy konstruktív beszélgetés, megfontolt véleményeket fogalmaznak meg. Fontos, hogy a renden belül mindenki magáénak érezze a tervet, hogy mindenki jöjjön el, hogy közös döntés születhessen.

Czigány Tamás: – Pannonhalma azért él és virul, mert használták. Időről időre, paradigmaváltásokkal, átalakították. Ez persze korszakonként lelki megújulásokkal járt együtt. A történelmi korokban ebből nem csináltak problémát. Amikor meg kellett fogalmazni az új identitást, akkor azt fogalmazták meg. Ma ezt egészen másképp látjuk, de Pannonhalma csak akkor tud fennmaradni, ha nem lesz belőle múzeum, az biztos. A Bazilika felújítása minden esetre erről szólt. Alapvető szemléleti kérdés, hogy hogyan is viszonyulunk a műemlékekhez. Itt a majorság felújításánál nem törekedtünk arra, hogy mindenképpen hangsúlyozzuk a kortárs jelleget. Inkább az volt a fontos, hogy a térrendszer állítsuk helyre ebben az eszméletlenül romos állapotú épületben, amit tényleg az utolsó pillanatban kellett megmenteni, és próbáljuk elhelyezni benne azt, ami szükséges, hogy jól működjön.

Papp Róbert: – Ahhoz, hogy elkezdjünk foglalkozni ezzel az öreg épülettel, ahhoz tudni kell, hogy eredetileg nem is ezzel a funkcióval indult a felújítás, hanem a mostaninál jóval összetettebb és terjedelmesebb hotel programmal. Ebben az elgondolásban egyértelmű volt, hogy ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, egy új épületet is fel kell majd építeni. Ott tisztán kirajzolódott a két tervezési irány: most adott ez a régi majorság és majd lesz egy új, egy kortárs épület, és az is, hogy melyikbe milyen funkciók kerülhetnek majd. Szemünk előtt a réginek és újnak az együttes jelenléte, kompozíciója lebeg. De természetesen, ha mégsem lesz semmi ebből, ez a mostani felújítás is teljesen megállja a helyét.

Építészet: Czigány Tamás, Papp Róbert, Cseh András – CZITA Építész Iroda Kft.
Belsőépítészet: Tóth Györgyi – Czita Építész Iroda Kft.
Tartószerkezet: Serfőző István – LMS-Terv Mérnöki Iroda Kft.
Épületgépészet: Kovács István, Gaál Tibor – KondiCAD Mérnökiroda Kft.
Épületvillamosság: Luksander Rezső – KondiVILL Kft.
Világítás: Haász Ferenc – ERCO Lighting
Közmű: Tóth Gyula – Viadukt Kft.
Út: ifj. Kovács Tamás – Viadukt Kft.
Környezetrendezés: Hencz Helga – Kertművek Kft.
Generál kivitelező: LAKI Épületszobrász Zrt.
Létesítményfelelős: Lakatosné Hőhn Emese, Király Zsolt
Beépített bútorok: Pápai Asztalos Kft.
Építtető: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság