Gondolatok az építészet kommunikációjához

Tervtanács által jóváhagyott látványterv

A tervezés folyamata maga is kommunikáció. Az alkotó imaginatív belső eszmecseréje, felbukkanó, elvetett, csiszolódó ötletek, formagondolatok párbeszéde. Párbeszéd zajlik a fej és a rajzoló kéz között. A kommunikáció exteriőrje a feladat megfogalmazásával, a megrendelővel közösen indul, majd különféle társadalmi terepeken zajlik. Néha viharosan, hiszen a társadalom örök mozgásához az alkotó „belső képe” az építő folyamat hosszabb periódusában, éppen a fentiek szerint nehezen idomul. A közelmúltban a Szépművészeti Múzeum Központi tervzsűrijén tanúja lehettem mindennek a „külsőnek”. Olyan közegben, ahol egy No.1 beruházás (lévén szó olyan nemzeti értékről – az épület és elsősorban a gyűjtemény okán –, a kevés magyar állami intézmény egyikéről, amelyet nemzetközi rangja van) megújításának előkészítése enyhén szólva kommunikációs zavar közepette vajúdik. Már az is zavar, hogy a környezetre nincs érvényes koncepció, ahogyan nincs az egész városnak sem. Ha lesz Budapestnek konszenzusos brand-je, akkor abban a Szépművészetinek fontos szerepe lehet, persze csak akkor, ha megtörténik vele az a – tetszik, nem tetszik – átalakulás, amelyben a fogyasztói társadalom értékpreferenciáit összefésülik a gyűjtemény, az épület, a Hősök tere, a politikusi tervekbe vett Múzeumi Negyed (a Nyugati helyén) valódi, gyakran rejtett értékeivel.

Szegő György

Opponencia a Szépművészeti Múzeum térszín alatti bővítésének építési engedély tervéhez

Építészek: Karácsony Tamás, Selényi György, Sebők Ildikó

Három a magyar igazság, és talán ez igaz lesz a Szépművészeti Múzeum hányatott sorsú, térszín alatti bővítésének tervezési stációira is. Ez a harmadik alkalom, hogy írásbeli vélemény elkészítésére kérnek fel ebben a témában. Az első terv – készítője Szécsi Zsolt volt – még két évvel ezelőtt járt a Műemléki tervtanács előtt, majd nem sokkal utána Karácsony Tamás és építész kollégái tettek egy új tervet, akkor már a Központi tervtanács asztalára. Ez azonban egy építész szakmán belül rég nem látott, és egy kicsit azon túli polémiát indított el, mely állásfoglalásokat szült pro és kontra a bejáratok kialakítását tekintve. A most bemutatott terv – érzékelve, befogadva a kívülről jövő véleményhullámot – egy új javaslattal állt elő. A terv a lényegét illetően változatlan maradt. A bővítési szándék ugyan azon vonal mentén halad, mint ahogy azt a korábbi tervben tette. A hűvös, távolságtartó múzeum képet felváltja a közönséget becsalogató, a kultúrát eladható termékként tálaló népszerű középület ideája.

Skardelli György

A Szépművészeti Múzeum térszín alatti bővítéséről – Tervtanács után

A Szépművészeti Múzeum beruházásának építészeti tervei immáron harmadszor kerültek a Fegyverneky Sándor vezette Központi Építészeti és Műszaki Tervtanács elé. A beruházást eddig is kiemelt figyelem kísérte, de a Sisa József és Ráday Mihály kezdeményezte kampány idén tavasszal a közfigyelem középpontjába terelt néhány olyan kérdést, amely csak a felszíne egy mélyben húzódó szakmai vitának – amely ráadásul nem is az építészeket, hanem a művészettörténész-muzeológus szakmát osztja meg. Ennek a küzdelemnek vált rövid ideig porondjává a Tervtanács ülése, amelyen a múzeum bővítésének új terveit vitatták meg.

Rostás Zoltán, a projekt vezetője

Tanulságos ismerkedés – egy példaértékű bővítés: Neues Museum, Berlin

Építész: David Chipperfield

A hívó szó kapcsán és persze a Szépművészetihez kötődően automatikusan idéződnek fel a Neues Museum-ban eltöltött órák meghatározó élményei. Illeszkedés és újítás harmonikus együttélése itt mesterfokon érhető tetten. Minden részlet, minden mozdulat, minden gondolat egy célt szolgál: pontos egyensúlyt régi és új között, épület és műtárgy viszonyában, anyaghasználatban, szerkesztettségben, a dolgok belső logikájában, rendezettségében.
Ezt kötelező megismerni – nem csak a hívó szóra mozdulóknak, hanem valamennyiünknek. Kötelező megismerni, mert ez az épület képes volt integrálni a közelmúltat. Az elmúlt hatvan év viszonya az épülettel leolvasható a falakról, az előcsarnok kazettás mennyezetéről, a homlokzat belövésekkel cizellált felületéről, a bontásokból pótolt-gyártott téglából rakott nyerstéglafalak textúrájából, a padozat kiegészítéseinek finom jelzéseiből.

Karácsony Tamás

Múzeumbővítés Städel-módra, a nyilvánosság ereje Frankfurtban

Terv: Schneider + Schumacher

Frankfurt neves képzőművészeti múzeuma, az 1878-ban épült (tervező: Oskar Sommer) és azóta már többször bővített-alakított Majna-parti Städel Múzeum jelentős gyűjteménnyel és 3000 négyzetméter alapterületű új kiállítócsarnokkal bővül. A nemzetközi mércével is kiemelkedő, folyamatosan gyarapodó gyűjtemény már jó ideje teremgondokkal küszködik, ám most, hogy a múzeum kortárs anyaga vásárlások, és főként vezető német bankok átengedett gyűjteményei révén mintegy 850 művel gazdagodott, a múzeum kicsinek bizonyul.

Tasnádi Ágnes