SzÃnkeretek – A polikróm város kialakulása
Lechner Párizsban
Szöveg: Barry Bergdoll
Lechner Ödönnek az 1890-es években és a 20. század legelején készült, rendkÃvül eredeti munkáit túl szorosan kötjük a hagyománnyal szakÃtó szecesszióhoz és más tervezÅ‘k – például a katalán Antonio Gaudà vagy a finn Lars Sonck – stÃlusához, a népművészettel átitatott szecesszióhoz. A viták nyomán, miszerint Lechner vajon személyes élményeket is szerezhetett-e minderrÅ‘l négy éves párizsi tartózkodása során, jómagam arra a következtetésre jutottam: talán más úton-módon is megtalálhatjuk mindazon elemek forrásait, amelyeket a városi épÃtészet új formanyelvét keresÅ‘ Lechner integrált sajátosan egyéni és egyedi, erÅ‘sen kultúrspecifikus épÃtészeti koncepciójába.
Lechner munkássága meglehetÅ‘sen rendhagyó abból a szempontból, hogy még mielÅ‘tt kiforrott volna saját épÃtészeti stÃlusa, két különleges és meghatározó alkotói korszaka is volt, s ezek a Habsburg Birodalom határain kÃvül esÅ‘, fontos épÃtészeti központokhoz kötÅ‘dnek. Lechner az 1870. évi francia-porosz háború mindkét hadviselÅ‘ államában megfordult: épÃtészetet tanult Berlinben, majd szemtanúja lehetett a francia épÃtészet történetében figyelemre méltó kÃsérleti idÅ‘szaknak, a Harmadik Köztársaság elsÅ‘ éveinek Clement Parent (1823–1895) épÃtész meglehetÅ‘sen konzervatÃv munkásságának köszönhetÅ‘en. Berlini tanárainak hatása egyértelműen kimutatható Lechner munkáiban. A legegyértelműbben talán a felület és tektonika lehetÅ‘ségeinek társÃtásában, a keret és annak kitöltése témájában mutatkozik meg nála Karl Boetticher hatása: a befolyásos teoretikus a Schinkel-féle Bauakademie-n tanÃtotta Lechnert 1866 és 1868 között.