A Velencei Biennále svájci pavilonjának kiállítása

Szöveg: Haba Péter

Viamala szakadék jobbra a Viamala híddal, 1739; balra a második Viamala híddal, 1938

Régi kérdésekre keres új válaszokat az idei Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále svájci pavilonjának kiállítása. A virtuóz mérnöki létesítményeiről ismert építész, Jürg Conzett és Martin Linsi fotográfus olyan építményeket gyűjtöttek össze, melyek az országot átszövő közlekedési hálózat részét képezik, de a természetes domborzat formáival való különösen mély összefonódásuk révén túlmutatnak a műszaki-funkcionális szükségszerűségeken. A magas hegyekkel és szédítő szakadékokkal teli Svájcban a kapcsolatok építészetének, a hidak, alagutak, átjárók, felül- és aluljárók világának kitüntetett szerepe van – az alkotók azonban nem maradnak meg a hagyományos metaforikus-szimbolikus értelmezéseknél, hanem komplex vizsgálatba kezdenek, hogy feltárják az egyes példák, konkrét szituációk rejtett sajátosságait: az adott hely semmi mással össze nem téveszthető mikrovilágát, s azt a gondolkodásmódot, mellyel a tervező igazodott vagy éppen szembeszegült azzal.