Fekete György: Tárgyak természetrajza. Tapasztalásaim könyve.
Holnap Kiadó, 2008, 130 oldal

Szöveg: Szegő György

Enciklopédikus mű – és mégis játékos. A szerző 29 fejezetben, vagy 500 képpel vezet végig a világ tárgyaitól, a tárgyak világától a felesleges tárgyakig és a hulladékig, s a tárgyak káoszáig, a műfajtévesztő zavarosságig. A mű vizsgálja egyedi és törvényszerű vagy az etalon és prototípus, de készlet, sorozat és variáció viszonyát is. És a gyűjtés szempontjait, a tervező és a tervek szellemiségét, eszközeit, a design és az ergonómia, a kézművesség és a népművészet, a művészi ipar és az iparművészet, valamint a képzőművészet és a műtárgy sajátosságait stb.
Komplett féléves stúdiumokat tömörít ökonomikusan célratörő, rövid bevezetőkkel és epigrammaszerű, pár soros képaláírásokkal. Ahogyan maga a szerző ajánlja a könyvét: a tárgy iránti rokonszenv és felelősségérzet motivációja által, a személyes tapasztalás, töprengések tükre, és nem másik 30 könyv kivonata. Kíváncsiságból – de én a játékos jelzőt is idetenném – és tekintélyekre való tekintet nélkül. Például az olvasót is tudja játszani a könyvvel, hogy – mivel a kép-példáknál nincs szerző és tárgymegnevezés – az olvasó-játékos fejtörőként is lapozhatja, majd a kötet végén precízen felsorolt képlistánál ellenőrzi magát, vagy játékostársát. És akkor az immár a szerzőhöz hasonlóan, észrevétlenül kíváncsivá (tudás-szomjassá) átalakult olvasó nyugtázhatja is, amit Fekete az előhangban ígért. Hogy kötete szubjektív is, s hozzá kínál tanári hivatásához kapcsolódó kultúrpolitikai „válaszokat” is. A játékos épülésére.