Elfriede Jelinek: Téli utazás, rendező: Zsótér Sándor, díszlet: Ambrus Mária

Szöveg: Szegő György
Fotók: Ilovszky Béla, Szkárossy Zsuzsa

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Elfriede Jelinek azt mesélte, hogy zongorán is kísérte Schubert dalait. Most a Vígszínházban hat tételt játszanak el abból a Téli utazásból, amire ezt a mozaikot írta. Az ókorban és a középkorban – talán mindig is – úgy érezték az emberek, hogy az emberi életszakaszok analógiái az évszakok. Jelinek szerint a tél a magány évszaka, a Schubert-dal „a hontalanság műve, az otthontalanságé, amelyből nem indul útnak, és ahová nem tér vissza az ember”. Ambrus Mária építész, díszlettervező visszatért a 80-as évekbe, harminc évvel ezelőtti énjéhez. Akkor Babaházával belépett a tavaszba.
A 80-as években az Architectural Design építészeti folyóirat pályázatot hirdetett babaházakra. A pályázat célja a kiírás szerint az építész tervezte babaház több évszázados hagyományának felelevenítése: az archetípus-ház és a kettős lépték értelmezése. A pályázat első fordulójában 318 tervet bírálták el, a második fordulóra érkezett Londonba a kivitelezett 62 ház – 24 országból. Többek között a vasfüggönyön át, csomagban. Az építészeket is meghívták építeni, 1:10 léptékben életnagyság tizedében – human scale.
Mára Ambrus Mária építész a magyar színházi szcéna kiemelkedő díszlettervezője lett. Most állandó rendezőjével, Zsótér Sándorral a Vígszínház házi színpadán megcsinálták Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő Téli utazását. A szöveget Franz Schubert és Wilhelm Müller azonos című dalciklusa ihlette, a darab az idő leküzdhetetlen hatalmát járja körül. A nézők egy helyben ülnek, de a „babaház” körbejár.