Sauflon Innovációs Központ

Építészek: Földes László, Csűri Johanna, Holics Tamás
Üvegszobrász: Bojti András
Szöveg: Sugár Péter
Fotók: Bujnovszky Tamás

Földes László, Csűri Johanna és Holics Tamás meghívásos építészeti versenyen nyerte el a megbízást. A koncepcionális terveket, a 3D-képeket tartalmazó füzet mellett papírmodell segítette a döntést: a tulajdonost meggyőzte a maketten bemutatott nagyvonalú térelrendezés. A tervezők Bojti András üvegművészt kérték fel az üvegszerkezetek megtervezésére és ez a művészi tapasztalatokkal megnövelt többlettudás sokszorosan megtérült a tudatosan létrehozott térhatásban.

Huszonkét km-re Budapest központjától, az M5 és az M0 gyáli leágazásánál található a ProLogis ipari park (Cargo City) – ez a helyszíne a Földes és Társai Építésziroda legújabb megépült munkájának. A hét hatalmas, egyenként közel 50.000 m2-es bérelhető csarnok egyikében kezdte meg a működését 2008-ban a Sauflon brit cég, amely kezdetben kontaktlencsékhez gyártott folyadékokat, majd maga is belépett a lencsegyártók piacára. A cég a rövid ideig hordható és eldobható lencsék iparágában hamar az egyik leggyorsabban terjeszkedő világmárkává fejlődött. Kelet-európai gyártó központjukat itt Gyálon hozták létre. Jelenleg a gyár a 720m hosszú és 72m széles csarnoknak a felét foglalja el, de a közeljövőben a teljes területet meg fogja tölteni a gyártással.
A gyár kompletten, lapra szerelve, konszignálva, kamionokban érkezett, technológiával és az azt befogadó épületekkel együtt; tartószerkezetestül be lett pakolva a 12m belmagasságú vasbeton pilléres csarnokba, a „doboz a dobozban” szisztéma szerint. Ha kell, szétszedhető, máshová átszállítható és újra felszerelhető. Az üzem klónjai a világ más tájain ugyanígy néznek ki. A munkások szociális helyiségei daruval lerakott kompakt kis konténervárosban vannak a csarnok végében, az üzemben háromszázan dolgoznak, teljesen automatizált gépsorokon; a raktározást, a be- és kiszállítást kivéve maszkban és fehér védőruhában, steril laboratóriumi körülmények között. A készárut kamionok viszik a szigetországi elosztó központba, ahonnan a viszonteladókhoz kerül – többek között ide vissza, ahol a lencséket használó sportolók és kiscserkészek nem is tudják, hogy a tengerentúlról ideszállított termékeket eredetileg itt gyártották.
Ennek a hatalmas csarnoknak egy 20x25m-es szeletében épült meg az „akadémia”, a Sauflon cég innovációs (továbbképző és konferencia) központja. Rendeltetése a marketing, a kereskedelmi partnerek meggyőzése, a továbbképzés. A cég jelmondata szerint minden tevékenységük lényege az innováció. Valóban, esetükben a tudományos kutatásra, a csúcstechnológiára épülő termékfejlesztés párosul a hasonlóan professzionális piackutatással és marketinggel. Az üzleti stratégiájukat visszatükröző, jól működő központ létrehozása: ez a feladat várt a tervezőkre.
Az építészeti koncepció alapja a tudatosan felépített térrendszer. Szerkesztési mintáját a gyártócsarnokba mint fél kilométer hosszú „passzázsba” betelepített technológiai dobozok adják. Az „akadémia” passzázsát az üres térbe két oldalról beleépített dobozok hozzák létre: a térbe belógó pozitív tömeg, az auditórium doboza, valamint a negatív dobozokként megfogalmazott térbővületek. A beleépítés könnyűszerkezetes (acél és gipszkarton), ha kell szétszedhető és a csarnok az eredeti állapotába visszarendezhető.
A passzázs egyik oldalán a kétszintes galériás kiszolgáló térsor van (lépcső, vizesblokkok), a másik oldalon a földszinten található a recepció, a ruhatár, majd a belső utca térbővületeként a tágas zsibongó-kávézó. Az utca emeletére került az akadémia „szívét” jelentő 32 fős, lejtős előadóterem, a konferencia szoba és a termékek kipróbálására szolgáló, azokat élőben bemutató helyiség. A felülvilágított utca két oldalát üveghidak kötik össze.
Az építészeti marketing részét képezte a terek jól hangzó és szellemes angol elnevezése is: az auditórium neve színház („theatre”), a mellette lévő bemutatótéré próbaterem („fitting room”), a belső utcáé „Academy passage”. A viszonylag kis program ellenére (összesen 700 m2-ről van szó) nem nagyképű a névadás, hanem találó: a térrendszer valóban jó értelemben teátrális. A gyártás sterilitását és a csúcstechnológia kifinomultságát a szinte vakítóan fehér falak, a műgyanta padló, a csillogó és steril üvegfelületek és a mindenütt jelen lévő, minden irányból áradó fehér fény jeleníti meg, ami a bejárat 12m magas szélfogó üvegfala és a tetőbevilágítók felől árasztja el a teret. A passzázs végén síkban megdöntött tükörüveg táblák sokszorozzák meg a teret és a fényt. A szupertitkos tevékenységből csak a végeredményt megmutató emeleti „szentélybe” szertartásos felvezető úton, a lépcsőn és az üveghidakon át az egész térrendszer végigjárásával lehet bejutni. Az átvezető hidak zöld színű üvegkorlátjai egyszerre átlátszók és visszatükrözők, a fényes fehér műgyanta padlókon a fények visszaverődnek.
Az üvegfelületek átlátszósága és sokszoros tükröződése tágítja a teret, dinamikusan megjeleníti és sokszorozza a benne közlekedők mozgását és az áthatások miatt a színek sokféle, meglepő árnyalatait hozza létre (a terekben sétálók alakja az üvegkorlátokon átlátva hol deréktól fölfelé, hol lefelé változtatja a színét). De nemcsak erre jó a fényjáték: a tükröződések révén minden helyzetben megjelenik a bejárati üvegfalon keresztül a szemközti csarnoképületek, az álló és mozgó kamionok képe; miközben bent vagyunk a „szívben”, nem felejtjük el, hogy körülöttünk szorgos munka folyik.
A teatralitás betetőzése a térbe belógó színházdoboz kötésben rakott, pikkelyes mintázatú faburkolata, ami már jól ismert építészeti toposz, de itt is „nagyot szól”. A passzázs végén ferdén elhelyezett tükörüveg táblákban a fadoboz széttördelve és kissé megdöntve tükröződik, mintha valahonnan a múltból, a tenger mélyéről bukkanna elő. Az angol tulajdonos a (ha akarom) régi tengerjáró hajóra emlékeztető, archaikus allúziókkal is szolgáló faépítményben visszaköthet a saját történelmi múltjához is. A térbeli hatást növeli, hogy a doboz alja mennyezetként befordul a kávézótérbe. Kiváló dramaturgiai elem, hogy a színházdoboz két bejárata barlangszerűen bemélyített térből nyílik (az ügyesen elrejtett tolmácsszoba és technikai helyiségek traktusszélessége miatt). Az előbbiek elegáns építészeti következményeként az ide vezető üveghidak beakasztott elemekként jelennek meg.
Jól megfogalmazott és eltalált építészeti világ ez, ahol a transzparenciák és a visszatükröződések tudatos játéka hatásosan kapcsolódik a látás-láttatás világához. Ezt a tematikát folytatják az átlátszó műanyag székek, vagy a recepció tere fölött világító, nagyméretű lencsére hasonlító Barisol álmennyezet. A kávézó mennyezetéről lelógatott (szlovén) Intra lámpák már egyenesen mosolyra fakasztanak: úgy néznek ki mintha hármasával összefogott kontaktlencse-tartók lennének.
Elmondhatjuk, hogy a működés perfekcióján felül az építészeti koncepció hordoz olyan kulturális többletet, ami magyaroknak, angoloknak egyaránt visszakereshető. (Mindez feledtetni tudja a kivitelezés mifelénk szokásos kis pontatlanságait).
A magyar tervezőknek az angol tulajdonos által is elismert eredményes munkája többek között annak tudható, hogy a tervezési és működési filozófiájuk hasonlít az angol cégéhez. Földes László egy évtizede tudatosan fejleszti tervezőirodáját, jól kiválasztott és összeszokott fiatal építész munkatársakkal dolgozik. Céltudatos és innovatív építészeti tevékenységet végeznek, jó marketinggel kísérve, minden munkájukat kiugrási lehetőségnek tekintik és odafigyelve a világban zajló tendenciákra a legjobbat hozzák ki belőlük. Ezt a következetes építő munkát tükrözi legújabb opuszuk is, a Sauflon cég gyáli továbbképző központja.

Generál tervező: Földes és Társai Építésziroda Kft.
Felelős építész tervező: Földes László
Építész tervezők: Csűri Johanna, Holics Tamás
Üvegszobrász: Bojti András
Tartószerkezet: V. Nagy Zoltán
Épületgépészet: Lucz Attila
Villamos tervezés: Balázs Judit
Akusztika: Mnyerczán György
Tűzvédelem: Báder György
Rehabilitációs szakmérnök: Jávor Éva
Generál kivitelező: Újlaki Építő Kft.