Városi és személyes tér

Text: Bugya Brigitta
Fotók: Götz Eszter, Pálinkás Edit

Toyo Ito makettje a készülő tajvani operaházról

A kurátor személye kétségkívül erős japán jelenléttel párosul, ahogyan ezt a hozott példák is mutatják. A város és a személyes tér alapegységének, a lakóháznak alakulását – nem véletlen – a japán pavilon hozza, Tokió példáján keresztül. A város, vagy inkább megapolisz, egyedi jellegzetességei ellenére is építészeti „játszótérnek”, labornak tekinthető – vallják a pavilon kurátorai (Koh Kitayama, Yoshiharu Tsukamoto és Ryue Nishizawa). Tokió az 1920-as évek óta már a negyedik megújulási ciklusában tart, és a világmárkák nagy divatházainak megépülése, valamint a gazdaság lelassulása után, a mindennapi élet tereire fókuszál. Az építészeti megoldások – az egyénre szabott tervezés, az egymásba átfolyó terek – is figyelemre méltók, mégis, az egyes ember és személyes terének ilyen mértékű központba állítása, a város struktúrájának kiindulópontjaként történő értelmezése komoly fordulatot jelez a japán építészetben. A szigetország idén ötven éves építészeti irányzatának, a metabolizmus lakógépeinek teljes átértékelését és bizonyos szintű felülírását mutatja.