Nanshan Kulturális- és Sportközpont és Művészeti Múzeum, Kína

Építészek: Zoboki Gábor, Demeter Nóra
Szöveg: Zöldi Anna
Fotók: Tiani Wei, Zang Chao

Magyarországon vélhetően kevesen hallottak Shenzhen városáról, pedig bevonult a magyar építészettörténetbe, ha még beszélhetünk ilyenről a modernizálódott glóbuszon. Mindenesetre Kínában egy magyar építésziroda olyan volumenű létesítményt hozott tető alá, amely túlszárnyalja az itthoni leglázasabb víziókat is. A tervezők azt vallják: az épület megszületése példa a kitörés lehetőségére, az egész magyar építész- és mérnöktársadalom sikere. A Nanshan Kulturális- és Sportközpont és Művészeti Múzeum együttesét, illetve a kulturális főtér koncepcióját a Zoboki-Demeter Építésziroda jegyzi.
A Városligetbe japán kezek húznak lendületes íveket, magyar kezek ugyanezen íveket a Távol-Keleten kanyarítanak. Lehet bírálni és lehet szeretni – nemzetközi portékává vált nem csak az építészet, de maga az építész is. Ennek a folyamatnak vannak megszívlelendő tanulságai, a kínai Müpát ezek fényében érdemes figyelmesen szemügyre venni. A hasonlóság az idősebb bátyhoz letagadhatatlan, és nem véletlen. A kínai testvérek – Shenzen Budapest testvérvárosa – egy baráti látogatás során jutottak el a budapesti Művészetek Palotájába, és az tüstént megtetszett nekik, ami kínai kontextusban azt jelentette, hogy szívesen látnának hasonlót odahaza is. És mivel épp egy Hősök tere méretű kulturális komplexum épült Shenzenben, meghívták a vonzó minta alkotóját, adna tanácsot, hogyan tovább. A dinamikus gesztus számukra is meglepő eredményt hozó, dinamikus válaszra talált, amely példát kínál a munkaínségben szenvedő hazai tervezők és a feladatokban bővelkedő vidékek együttműködésére.
Zoboki Gábort és Demeter Nórát első körben belsőépítészeti tanácsadásra kérték fel, ám ők kulturális misszióként fogták fel a feladatot. A kis halászfaluból húsz év alatt 16 milliós metropolisszá növekvő dél-kínai városban következetes központi tervezés eredményeképpen döntött a városvezetés egy új kulturális főtér létrehozása mellett, ahol a hirtelen nagyvárosivá vált lakosság európai módra töltheti el a szabadidejét: sport, múzeum, színház és koncert – egyfajta modern agóra várja a szórakozni vágyókat. Mindez kínai léptékben, tempóban és anyagi fedezettel, ami innen, Európából nézve mennyei adomány. Kínából nézve viszont Európa tűnik kulturális paradicsomnak – ilyen pozitív együttállás mellett jókora önmérsékletre van szükség, hogy az építész ne plasztikus formák mindenható szobrászának aposztrofálja magát, hanem a feladatban rejlő hasznos funkcionális potenciálra koncentráljon. A kínai tervezési metódussal szemben, amely a szinte korlátlan lehetőségek birtokában forma-centrikus, Zobokiék következetesen funkcionális megközelítése levette a lábáról a döntéshozókat. Egy merőben idegen kulturális közegben valóban jogosnak, és talán az egyetlen lehetséges építészeti megközelítésnek tűnik a funkciók gondos elemzése, hiszen a megépíthető formák birodalma napjainkban gyakorlatilag végtelen, és csak komoly megerőszakolás árán váltható egyértelmű ideológiára. Az ideológiailag megokolt formai egyszerűsítés – úgy tűnik – nyugati találmány, és kissé kényszeredett válasz a globális kiábrándultságra. A lehetőségek birodalmában másfajta józanság a nyerő; Zobokiék éppen ezzel nyerték meg a kínai partnert. A kulturális létesítmények tervezését egy kínai léptékben is nagynak számító iroda nyerte el pályázaton, de a helyi viszonyokra jellemző, hogy amikor a döntéshozók meggyőződtek arról, hogy a magyar tervezők koncepciója számukra hasznosabb, a kínai tervezőket habozás nélkül utasították, hogy a ZDA iroda terveit honosítsák. A kínai partner a „lefokozást” nem vette zokon, és készségesen együttműködött – ezt csak részben magyarázza az ottani sűrű munka-ellátottság, ami a hazai munkaínséghez képest elképzelhetetlen.

A ZDA iroda számára két szempontból jelentett a feladat szakmai kihívást és hozott szakmai előrelépést. Amikor a magyar alkotóközösség bekapcsolódott a munkába, a városi tér körül már állt egy korábbi könyvtár, szerkezetkész volt a múzeum, de az épületegyüttes szívét adó kulturális központot, az uszodát és a sportcsarnokot magába foglaló, egy hatalmas tető alá rendezett komplexum még csak a tervezés koncepcionális fázisában volt. A funkciók újragondolása során az elsődleges szempontot az jelentette, hogy miként lehet egy tizenhatmilliós ázsiai metropoliszban emberközeli, bensőséges hangulatú, és egyúttal magas minőségű akusztikai teret létrehozni, ahol nézők és művészek egyaránt otthonosan érzik magukat. A magyar tervezők meggyőzték a shenzeni vezetőket, hogy 3000 fős, általános funkciójú előadóterem helyett 1400 fő befogadóképességű, komplex működésű termet építsenek, mozitermek helyett pedig egy sokfunkciós gyerekszínházat javasoltak a nagyterem mellé. Mindkét terem multifunkcionális – ennek műszaki megoldásai jelentették a feladatban rejlő építészeti kihívást. A ZDA meggyőződése ugyanis, hogy egy létesítmény fenntarthatósága nem csak, és nem elsősorban a „zöld” működésen, hanem az ésszerűen megtervezett kihasználtságon múlik – ennek megteremtése pedig az építész felelőssége. A gyerekszínház nézőterének padozata dönthető, a székek eltávolításával lehetővé válik a terem sík padozatú, például báltermi használata; a színpadtérbe épített hangverseny-kagylóval pedig lezárható a színpad feletti légtér. A multifunkcionális nagyterem alkalmas klasszikus színházi produkciók, operaelőadások, táncszínházi és musical műfajok, komolyzenei és könnyűzenei koncertek, valamint kongresszusok befogadására is. A színpadtér variálható süllyedő rendszerrel, mobil hangversenykagylóval rendelkezik, oldal- és hátsószínpaddal, teljesen gépesített alsószínpaddal kiegészítve. A zenekari árok gépesítésével az árok mérete az igényekhez igazítható, vagy akár el is tüntethető, így a színpad és a nézőtér befogadóképessége növelhető. A zenei multifunkcionalitást az akusztikailag gondosan megtervezett falburkolatok és a terem változtatható akusztikai tulajdonságai biztosítják. Ez utóbbi legfőbb eleme a hat részre osztott és külön-külön pozícionálható, mozgatható, teljes felületén süllyeszthető mennyezet – utóbbi az akusztikai hangoláson kívül arra is alkalmas, hogy a terem mérete a kívánt befogadó képességhez állítható legyen.

A látványos design tehát gondosan kialakított funkcionalitást takar. Kicsit „müpás”, kicsit „zobokis”, kicsit odabiccent Kínának is – ilyenek a kígyózó fehér közlekedő-szalagok, a különböző funkciójú tömeget egy tető alá hozó, több tízezer, egyedi alumíniumformából felépített árnyékoló szerkezet és a kulturális központ előcsarnokának óriási, piros és kék maszkjai, melyek a tradicionális kínai opera maszkjait idézik. A hazai tervezők nagy élménye, hogy a sok tízezer kilométeres távolság ellenére minden a legapróbb részletekig a tervek szerint épült, legalábbis ami a látványt illeti – az anyaghasználatban a kínai partner hajlamos volt az ésszerűsítésre, ám ez is sajátosan kínai módon, azaz a látszat maximális fenntartásával valósult meg. Mindez jutalomjáték a következetesen átgondolt használat megtervezése után – látványos, ám mégsem a folyamat leglényegesebb eleme. A lényeg ugyanis a teljesen eltérő kulturális közegben elért siker, a kommunikáció új formája, amely a helyi viszonyok maximális tiszteletben tartásán túl a kölcsönösen értéknek tartott kulturális eredmények elhivatott alkalmazását és érzékeny adaptálását jelenti. A globalizáció sokszor mumusnak tartott, kikerülhetetlen jelenségét ez a mentalitás tudja csak termőre fordítani és értéket teremtő kulturális megosztássá előléptetni.

Generáltervező: Zoboki-Demeter Építésziroda
Vezető tervezők: Zoboki Gábor, Demeter Nóra
Projektépítészek: Silvester Csaba, Turi Zoltán, Országh István
Építészek: Szatmári Gábor, Rózsás László, Erőss János, Böhler Péter, Hess Nóra, Finta Endre, Rajnai Csaba, Borzák Richárd, Kakas László, Tolnai Linda, Leits Miklós, Reppert Béla, Savanyú Adrián, Jancsó Krisztián, Szokolay Béla, Halmosi Erik, Kovács Eszter
Színháztechnológia: Strack Lőrinc, Tompai Zsuzsa
Akusztika: Federico Cruz Barney – Studio DAP, Paris
Statika: Földvári Gábor – Földvári Mérnökiroda, Szabó András – System Steel Kft.
Gépészet: Kálmán Zsolt – Kálmán és Társai Épületgépész Kft., Bukovics János – G&B Plan Kft.
Épületvillamosság: Rajkai Ferenc – Hungaroproject Mérnökiroda
Környezettervezés: Bogner Zsuzsa
Projektmenedzser: Wu Fang
Megbízó: Nanshan Építési Hivatal
Kínai partner: Zhang Zhenzhou, Ding Wei, Chen Linshang – CCDI, Bao Ying Dan, Mei Xiang Yang – SEDI, X Urban