Az Élőkép Társulat jó két éve ezelőtt, a Trafóban mutatta be Lepkévé válás – Konspiráció szokatlan, bekategorizálhatatlan előadását. Nem egyszerűen ez a játék szokatlan egy, alapvetően (nagyrészt) színpadi-előadóművészeti produkciókkal jelentkező műhely oeuvre-jében.
Nyolc lágyan ívelő acélplasztika, három korai vázlat és három famodell – ennyi jutott a tavaly ősszel 86 évesen elhunyt Pán Márta életművéből a Szépművészeti Múzeum emlékkiállítására. Ennyiből is impozáns képet kap a magyar származású szobrásznőt alig ismerő hazai közönség arról, akinek köztéri plasztikái ma is ott állnak Párizs, Tokió, Ottawa vagy Amszterdam sűrűjében.
Aaron Betsky, a 2008-as Építészeti Biennálé főkurátora 2008 nyarán online ötletpályázatot is meghirdetett a világ bármely építészhallgatójának: építészeti- és látványelemekből tervezzenek „a téren túl létező kisvárost”, Everyville-t, ahol a közösséget a kommunikáció szervezi.
A program indítása után elsötétül a képernyő, majd elektronikus zörejek kíséretében egy komor színpad jelenik meg. Középen amorf test, amely szinkronban az első ütemekkel megvonaglik – ekkor válnak érzékelhetővé arányai, a részek törzs és végtagok benyomását keltik.
F. Farkas Tamás festő munkássága nem sorolható be a szokásos művészeti kategóriák mentén, sikeresen találja meg az egyensúlyt a tudomány és képzőművészet határán. Alkotó képzelete kimeríthetetlen, ugyanakkor művei esztétikailag magas színvonalat képviselnek.
F. Farkas Tamás festő munkássága nem sorolható be a szokásos művészeti kategóriák mentén, sikeresen találja meg az egyensúlyt a tudomány és képzőművészet határán. Alkotó képzelete kimeríthetetlen, ugyanakkor művei esztétikailag magas színvonalat képviselnek.
A matematikatudomány nemzetközi évét egy nagyszabású kiállítással ünnepelte a Német Technológiai Múzeum, amit egyetlen kérdőmondat köré épített: Lehetséges, hogy a természet nyelve a matematika? A Mathema a világ józan rejtélyei közé viszi a látogatót: a matematikai gondolkodás természetét elemzi.
Az egyik legfrissebb szellemű bécsi vizuális műhely, a Generali Alapítvány kiállításai változatlanul az experimentális művészet és építészet jelenségeit elemzik, prezentálják. A most látható kiállítás a 20. sz. kezdeteitől a modernek utópikusan merész, optimista terveit tekinti át, melyeket az emberibb és kortárs társadalom létrehozásának jegyében vizionáltak.
Tizedik alkalommal döntöttek 2008-ban, ezúttal Bécsben, a Brunel Award odaítéléséről. Két magyar munka is dicséretben részesült. Az egyik a budapesti Keleti pályaudvar indulási oldalának előcsarnoka, a Lotz-csarnok, a másik a szegedi pályaudvar rekonstrukciója.
Barabás Márton festőként végzett a Főiskolán a 70-es évek végén. A megfoghatatlan zenét ragadta meg képeiben. Kompozíciói szemet gyönyörködtetők voltak, mégis elemi erejű geometriaként „szólaltak meg”. Fraktálok rendeződtek szvit formákba.
Úgy hiszem, ma az építészetet gyakorolni, az építészetet tanítani, az építészetről tanulni egészen más következményekkel jár, mint akár csak száz éve is. Úgy gondolom, ma mindannyian a modern világ lehetőségeinek, fejlődésének egy más állapotában vagyunk. Hiszem, hogy az építészet a végéhez érkezett.
A víz arché, az élet bölcsője, élőhely. A tiszta forrás az eredetiség, az autentikus kultúra szimbólumává vált, de az igazán híres források környezetét az ember építményekkel választotta el saját környezetétől. A mai értelemben vett civilizációk jelentős része vízparti kultúrákhoz kötődik, mind a termelés, mind az épületek tekintetében.