A Szerencsi Nemzetközi Iskola és Művésztelep kiállítása
FUGA Budapesti Építészeti Központ
Megtekinthető:  2012. 06. 18. – 09. 03.

Kiállításunk tömörített visszatekintés az elmúlt 35 évre. Arról szól, hogy tanár társaimmal (akik a kortárs magyar művészet kiválóságai) milyen eredménnyel tanítottunk, felfedezett tehetségeink hová jutottak, hogyan sikerült pályára tennünk őket. Mivé – kikké váltak.
Mindig is politikamentes, független szabadiskola voltunk. A szakmát, a nyelvet oktattuk. Szemléletünk, alapállásunk szöges ellentéte volt és ma is az a hivatalos iskolának, az örökké változó nemzeti tanterveknek (…) Mi az állandóságot, a mindenkorra érvényes nyelvet oktattuk, azt a nyelvet, amelyen az európai kultúra művészete dokumentálódott az ókortól napjainkig. Olyan nyelvtant amely minden látható tárgyra érvényes, a tiszta forma nyelvtanát: síkban, térben, funkcióban. (…)
Itt van ez a mi kiállításunk, ahol igazi, mai, saját nevelésű művészek állítanak ki. Igaz, egyikük sem a hivatalos művészképzésből jött hanem tőlünk indulva más-más iskolákból vagy önerőből lettek azzá, akik. (…)
Tudom és hiszem, hogy az itt kiállítók a ma élő egyetemes művészetet képviselik. Ők több lábon állnak, szakmájuk is van: építészek, akik festenek is, formatervezők, város tervezők vagy diploma nélküli művészek, akik szabadok mert másból élnek, akik mellettem – a Pesti Műhelyben és a Józsefvárosi Kiállító Teremben – váltak azzá, akik.( A szabad iskola egy hármas egység, a Pesti Műhely, – 1974-től, a Józsefvárosi Kiállító Terem 1976-tól és a Szabadiskola) Többük – mint kollégák – velem együtt vesznek részt az európai művészeti életben, állítanak ki világszerte, de itthon a hivatalos intézmény rendszer nem vesz róluk tudomást, pedig menedzselni – támogatni – kutya kötelességük lenne. (…)
Megtettem, amit megtehettem, sikerült iskolát teremtenem.
Ha végigtekintek ezen a kis bemutatón, akkor is látom, hogy megannyi fiatalt neveltem igai művésszé, hogy fiaim méltán vannak a világ legjobbjai között. /Fajó János/