Építési engedélyt kaptak a Magyar Építészeti Központ és Múzeum tervei

Még 2023 végén eredményhirdetéssel zárult a Magyar Építészeti Központ és Múzeum tervezésére kiírt nemzetközi, kétfordulós, nyílt tervpályázat. A zsűri döntése értelmében a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) leendő otthonán a Tér és Forma Szeged Építéstervező Kft. – BIVAK studio Kft. közös pályázatának tervezői dolgozhattak tovább. A Városligeti Fasor és a Bajza utca által határolt területen – a MÉM MDK első önálló kiállítóhelyének, a Walter Rózsi-villának a szomszédságában – nemcsak egy új főépület valósul meg, hanem megújul két századfordulós műemléki épület és két zártsorú irodaház, valamint létrejön egy új, nyitott városi közpark is. Az építési engedélyek birtokában a beruházás a következő lépcsőfokra léphet.

A kulturális térként, összművészeti intézményként és építészeti centrumként egyaránt definiálható Művészliget, benne a szolgáltató múzeum működésének egyik leghangsúlyosabb eleme a Kárpát-medencei és a magyarországi lakhatási körülmények középpontba állítása.

„Magyarország az építészeti és a környezetkultúra tekintetében jelentősen elmaradt Nyugat-Európától. A kommunizmus évtizedeiben megszakadt a lakhatás- és környezetalakításnak az addig létező tudata. Azokat a fasorokat, amelyeket annak idején azért létesítettek, hogy megfogják a szelet, feltartsák a futóhomokot, járhatóak legyenek az utak, ezeket kivágták. A főúri kastélyokat állami kezelésbe vették, és szégyenletes módon bolondok házává, elfekvővé, kollégiummá alakították őket. Ez nem segített ezeknek az épületeknek, hogy megőrizzék patinájukat, szépségüket, szellemiségüket. Nagyszüleink parasztházát putrinak minősítették. A szocializmus évtizedeiben a környezetalakítás eldöntendő kérdéssé vált: a panelházak építésével megoldottuk sok embernek a lakhatását, de ezzel odalett az otthonosság. A földtől való elszakadás, a régóta fennálló közösségtől való elszakadást is jelentette. Emellett óriási probléma az épületek élettartamának csökkenése. Egy százéves kiskastély még akkor is érték, ha félig beszakadt a teteje, kitörtek az ablakai, hámlik a vakolat. Ám egy alig hatvanéves Kádár-kocka esetében azt szeretnénk, ha inkább elbontanák, és építsünk a helyére újat. Mi a kettő között a különbség? A szellemi érték. Az egyik még romjaiban is hordozza ezt az értéket, a másik meg sérült állapotában már lebontandó. Az épületeket nem pusztán a téglákat összekötő habarcs teszi hosszúéletűvé, hanem a szellemi matéria. Tehát ilyen helyzetben megszakadt az a fajta tudat, folyamatosság, amely kialakítja a környezethez való viszonyt. Ennek a múzeumnak az is célkitűzése, hogy helyre állítsa ezt a sebesült állapotot” – vázolta a múzeum céljait Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.