Az év épÃtészeti fotója
A MÉSZ és a MÉK fotópályázata
Szöveg: Szentiváni János
ElsÅ‘ Ãzben Ãrta ki az Év épÃtészeti fotópályázatát a Magyar ÉpÃtÅ‘művészek Szövetsége, a Magyar ÉpÃtész Kamara és az ÉpÃtészeti Fotográfusok NyÃlt Társasága. Bár ezen a cÃmen még nem rendeztek Magyarországon fotópályázatot, mégsem minden elÅ‘zmény nélküli az esemény, hiszen a Magyar ÉpÃtÅ‘művészet folyóirat már kétszer is szervezett és rendezett sikeres épÃtészeti fotópályázatot, az ezekbÅ‘l összeállÃtott kiállÃtásokat pedig a mostani bemutató tárlat helyszÃne, az ÉpÃtészek Háza Kós Károly terme fogadta be (Változó Magyarország,2002; Változó Európa, 2007).
Érzékelve egy rendszeres bemutatkozás, a mindenkori magyar épÃtészet alkotásainak magas szÃnvonalú bemutatását szolgáló rendezvény hiányát, a MÉSZ ez év januári 31-i elnökségi ülésén határozott a dÃj alapÃtásáról. Megvolt tehát a szándék, a partnerek, a megvalósÃtáshoz pedig segÃtséget nyújtott az Epson Hungary Kft, amely vállalta a kiállÃtás anyagának, a hozzá tartozó plakátoknak és a gyÅ‘ztes dÃjaként egy kamarakiállÃtás anyagának nyomtatását.
A pályázatra első körben hatvan fotós jelezte részvételi szándékát, végül 39 érvényes pályaműből választott Sáros László György MÉSZ- és zsűrielnök, Noll Tamás MÉK elnök, Szegő György MÉ főszerkesztő, Bujnovszky Tamás fotóművész, a MÉ fotószerkesztője és Szentiváni János fotóművész, a pályázat kurátora.
Ha az összes beérkezett pályaművet bemutathatnánk ezeken az oldalakon, sokan talán úgy gondolnák, hogy ez vagy az a kép jobban tetszik, mint a kiállÃtásra beválogatottak – és minden bizonnyal igazuk is lenne. A zsűri nem fogalmazta meg elÅ‘zetesen a beadott alkotásokkal szembeni elvárásait, mégis – és ez nem csoda – olyan műveket részesÃtett elÅ‘nyben, amelyek valamilyen módon erÅ‘s kapcsolatban állnak a mindennapi életünkkel. Szemléletet, gondolkodásmódot keresett, aminek eredményeképpen két, egymással egyenértékű elsÅ‘ dÃjat Ãtélt oda.
A MÉSZ dÃját Francsics László kapta Csillagvizsgáló, ÉlÅ‘ falu, Felbomló falu cÃmű sorozataiért, a MÉK dÃját Vargha Péter Márk nyerte a Metró 4, cÃmű sorozatáért. A dÃjak ilyen elosztásának a két szervezet közötti feladatbeli különbség az alapja. Ennek megfelelÅ‘en a MÉSZ Francsics László képeinek szociális érzékenységét, mÃg a MÉK, mint az épÃtés, az épÃtészet kereteit, lehetÅ‘ségeit megatározó szervezet Vargha Márk Péter alkotásait tartotta magához közelebb állónak. A zsűri által kiválasztott pályaművekbÅ‘l sajátos hangulatú – azt is mondhatnám, mindvégig épÃtészetrÅ‘l beszélve emberi utakat, sorsokat, az alkotók útjait, sorsait bemutató – képanyag született, ami nem az egyes szereplÅ‘k jelenléte vagy jelenlétük hiánya miatt személyes, hanem a megközelÃtés, a feldolgozás módja miatt. Hol ideologikus, mint Juhász Norbert sorozata, hol szociologikus, mint Francsics László faluképei, hol csak gesztus, mint Czigány Tamás és Hajdú József kompozÃciói. Zsitva Tibor egyszerre állÃt gyönyörű emléket épÃtÅ‘nek és épÃtettnek a Makovecz Imre emlékére készÃtett gyönyörű fotóval. Jeleket, biztatást találunk bennük, saját életünk apróbb-nagyobb rezdüléseire ismerhetünk Bánki Eszter Ipari romjától, Darabos György Otthonán keresztül Csillag Pálnak a kiállÃtást záró, a perkÅ‘i kápolnát bemutató fotójáig.
(A szöveg a fotópályázat megnyitóján elhangzott köszöntő szerkesztett változata.)