Grcic – Panoráma, Vitra Design Museum Weil am Rhein, 2014. március 12 – szeptember 14.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Vitra, Fábián Andrea

Az M4-es metró vonalán felbukkant a ma vezetőnek számító kortárs designer, Konstantin Grcic világhírű Chair_One széke pesti ismerősünk lett. A Vitra-kiállítás alcíméhez a Frank O. Gehry által tervezett excentrikus múzeumépület központi terében légikikötőt ábrázoló óriás panorámafotó vesz körül egy ketrec-arénát. Utcai harcosok helyett „szék-gladiátorok” néznek farkasszemet egymással. Égtájakként a mai ember munkahelyének, lakóterepének, nyilvános terének kérdéseit tekinti, ezek között kíván tájékozódni. Negyedikként kínálja főiránynak az általa tervezett tárgyak világát.
A katalóguson is a sztárolt szék sziluettje szerepel: támlájának „sisakrostélyán” át látjuk a globális piac panorámáját. A világkereskedelmet szimbolizáló aréna tere és a tapéta-horizont azt a designert szcenírozza, aki teória helyett saját életét, pályája naplóját tárja elénk, mint egy kisgyerek, aki a „győztes” szerepjátékát felnőttként is komolyan veszi. A sisak-maszk metaforát is exponálja, de nem ennél a székénél, hanem egy szemeteskosár tervénél. A kiállításkoncepciót Mateo Kries, a Vitra igazgatója jegyzi, több éven át dolgoztak rajta. Grcic, a designer számára ugyanazok a művészeti konfliktusok fontosak, mint a szabad művészet alapkérdései. Programmondata: „A designernek az individuális víziót újra fel kell fedeznie.”
Az életminőség számára fontos témákat Grcic a munkáin keresztül elemzi, egy-egy tárgycsoport a laza műhelymodell és a precíz késztermék közötti rejtett utat fedi fel. Számos triviális-meghökkentő állomással szabadon közlekedik a maradandóság, az utópia, a fikció és a tudományos felelősséggel vizsgált hétköznapi-valóságos funkció között; egészben lát.
A „Life Space” egységben kiemelt az „OK” lámpa egy régi, saját vezetékének „sínjén” állítható ufó-tárgy (2013). Hasonlóan bizarr a „Karbon” kerevet (2008), mely egyszerre idézi az antik klünéket és az űrhajók pihenő-kerevetét, de a korábban Cocom-listás anyagszerkezetet végletekig kihasználva légies. Le Corbusier 1952-es „lakógépének” gondolkodását idézve kontrollálja 21. századi önmagát.
A „Work Space” tere a mai designer műterem-barlangja, titkos odúja és jövő-laborja egyszerre. Ide tartozik az a film, amelyben az 1965-ben Münchenben, délkelet-európai családban született mester nagyon is a földre leszállva beszél tanulmányiról és munkásságáról (1985-87 között a John Makepace School of Craftsmen in Wood-Parnham College tanulója volt Nagy-Britanniában, 1988-90-ben szerzett Master diplomát a londoni Royal College of Artsban, egy évet töltött Jasper Morrison stúdiójában, 1991-től a müncheni Konstantin Grcic Industrial Design vezetője). A filmen elmagyarázza, hogyan inspirálják az emblematikus műtörténeti objektek a mai tárgyak konstruálásánál és hogyan fordul a kézi alakítás felé a posztindusztriális médiatársadalomban – tudjuk, hogy asztalosnak tanult.
A „Public Space” terében a bevezetőben említett 30×4,5 m-es körképet Neil Campbell-lel filmszerűen élő várossá is animálják. Az utópiához mai realitásként jelenítik meg a robbanásszerűen növekedő megacity-k disztópiáját is. Itt néhány „Chair¬_One Magis” – a betontalpas változat – adja a fix pontokat, amelynek segítségével ez a világ is kifordítható a sarkaiból. „Szeretném megérteni hogyan köthető össze a design és az élet” – fűzi hozzá.
A Gehry-ház csigajáratainak tereiben vannak azok a „Object Space” vitrinek, amelyekben Grcic bemutatja munkamódszerét, a keresztkapcsolatokra, átváltozásokra és mutációkra épített tervezőmetódust. „A dinamikus összjátékban bemutatott tárgyak nekem a tudás és az ideák kozmoszát, életem részét is adják” – írja munkák mellé Grcic.
A Vitra múzeum előtt áll a Galéria, melyben most Álvaro Siza állít ki, aki a cég itteni telepének egyik tervezője. Most az éppen aktuális Alhambra-projektje látható (08. 31-ig), melyet Juan D. Santossal tervez.