Műcsarnok, 2022. 10. 08. – 2023. 02. 05.

Szöveg: Botzheim Bálint

Fotók: Műcsarnok

Száz évvel ezelőtt született Wagner Nándor japán-magyar szobrászművész. A centenárium alkalmából a Műcsarnok – Fazakas Réka kurátor rendezésében – reprezentatív emlékkiállítással mutatja be a világhírű művész munkásságát, amely a szélesebb magyar közönség körében eddig kevésbé volt ismert.

A Műcsarnokban megépített teaház-installáció

A kiállítás címe – A bölcselet szobrásza ­– egyértelmű utalás a Gellért-hegyen álló Filozófiai kert című szoborcsoportra. A nagyközönségnek most alkalma nyílik, hogy jobban megismerje a nap mint nap látott szoborcsoport alkotóját. A Filozófiai kert a kiállításon is központi szerepet kapott, a Műcsarnok apszisában felállították a szoboregyüttes 1:1 arányú másolatát. A művész hagyatékát gondozó alapítvány támogatásával a gellért-hegyi alkotást hi-tech 3D eszközökkel a helyszínen szkennelték, majd kinyomtatták.

A mashikói teaház a Filozófiai kert egyik alakjával

Wagner Nándor Nagyváradon született. Építészeti tanulmányok után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. Pályája elején Magyarországon alkotott, majd 1956-ban emigrált, több mint egy évtizeden át Svédországban élt és dolgozott. A hatvanas évek végén japán felesége hazájában telepedtek le, ahol Wagner egészen haláláig elismert szobrászi munkásságot folytatott. Ebben a periódusban – életének utolsó két évtizedében – született legismertebb alkotása, a főműnek is tekintett Filozófiai kert, amely a világvallások alapítóit és nagy tanítóit jeleníti meg. A szoborcsoportból három öntés is készült, egyet az Egyesült Államoknak, egyet Japánnak, a harmadikat Magyarországnak adományozták. A budapesti változatot 2001-ben állították fel a Gellért-hegyen. Wagner szándéka szerint a három szobor/helyszín összeköt, kapcsolatot teremt a világrészek között. Ezzel is hangsúlyozta, hogy a nagy világvallások közös szellemi alapokon nyugszanak. Ennek felismerése, tudatos megélése segíthet a keleti és nyugati kultúrák közötti harmónia megteremtésében. Budapest fontos szerepet kap ebben a gondolatmenetben; Wagner szerint a magyar főváros földrajzilag kitüntetett helyzete okán is egyfajta kapocsként működik Nyugat és Kelet között.

A műcsarnoki kiállítás másik vizuális súlypontja a szobrász saját tervezésű teaházának installáció-modellezése. Wagner eredetileg Japánban, mashikói műterem-otthona udvarán építette fel a teaházat, kifejezve tiszteletét az ősi japán kultúra és építészet iránt. Szimbolikus jelentősége még erősebb, mert a művész egykori kertjében (ma művészeti galéria) a teaház mellett ott áll a Filozófiai kert műegyüttese is. A két alkotás kiegészíti egymást, a teaház „filozófiai kertje” otthont ad a szoborcsoport világvallásokat megtestesítő alakjainak is. A Műcsarnok terében újra létrejött ez az egység, a teaházat Dupaj Péter, Steffanits István és Szegő György modellezték újra a japán építészeti tradíció anyagaiból: fából és papírból. Wagner eredeti építészeti rajzaiból indultak ki, és az eredetivel közel azonos méretben építették meg a meditációs célra használt házat. A műcsarnoki kiállításon újraértelmezett Wagner-teaház pavilonszerű megjelenése, vízszintes sávozása a japán karaktert hangsúlyozza, az egész kiállításnak identitásteremtő eleme lett. 

A megnyitón Masato Otaka, a Japán Császárság magyarországi nagykövete és valamint Akiyama Koji, a Wagner Nándor Alapítvány japán elnöke mondtak köszöntőt. A nyitóbeszédet Gergely Réka szobrászművész tartotta. A kiállítás és a korábbi székesfehérvári Wagner-tárlat, valamint az egy éve a dunaújvárosi Krisztus Király-templom előtt felállított Mózes szobor együtt méltó folytatása annak a  törekvésnek, hogy minél többen megismerjék Wagner Nándor életművét Magyarországon is.