Szöveg: Dénes Eszter

Életének nyolcvanadik évében elhunyt Szűcs Endre Ybl Miklós-díjas építész, az MMA Építőművészeti Tagozatának rendes tagja. Szűcs Endre fél évszázados alkotói pályájának java részét a műemlékek, a népi építészeti értékek megmentése, valamint új, hagyományőrző szemléletű lakóépületek tervezése töltötte ki.
Kezdetben a FIMÜV Műemléki Osztályának munkatársaként, majd később magántervezőként, több jelentős műemlék-felújítás fűződik a nevéhez, közöttük kiemelkedik az alsóbogáti Festetics-kastély (2014, tervezőtárs: Tóth Péter), amely a legrangosabb hazai és nemzetközi szakmai elismerésekben részesült. Tervezői praxisa mellett évtizedeken át dokumentálta és rendszerezte a magyar üvegművészet remekeit. Ebből írta doktori disszertációját, az építész (Dörgő Miklós, Obreczán György, Földényi György) és üvegfestő (Fűri Judit és Gonzáles Gábor) alkotótársakkal folytatott kutatómunka eredményeit a 2005-ben megjelent Megfestett fény – díszüveges munkák a történelmi Magyarország építészetében 1945-ig című könyvében összegezte. Legendásan jó hangulatú budai műterme, a MÉRMŰ Stúdió 1980-ban alakult, ahol számos fiatal építész sajátította el a szakma alapjait. A rendszerváltás után megfogyatkoztak a műemlékes feladatok, így ezek helyét a hagyományőrző családi házak és nyaralóépületek tervezése vette át.
Szűcs Endre a Balaton-felvidék szerelmeseként a tájba simuló népi építészet ügyének élharcosa lett. Megszállott volt, aki ezt az örökséget a hetvenes években itt présházat vásárolt, „bebíró” városi mérnökként is folytatni kívánta, felvértezve műemlékes szakmérnöki képzettséggel és a régiségek iránti, édesanyjától örökölt gyűjtőszenvedéllyel. Házaival szinte „iskolát” teremtett a Balaton északi partján: „az álmodern, divatfüggő építészet helyett szeressük és becsüljük azt, ami csak itt, saját kultúránkban gyökerezve bontakozhat ki. Meg kell próbálnunk az építészetből is költészetet, játékosságot varázsolni, és ellenállni a múló világdivatok hívságainak” – vallotta. A száznál is többre rúgó lakóház, présház felújításánál, illetve az ide épített új házak tervezése során markáns, csak rá jellemző hagyományőrző szemléletről tett tanúbizonyságot: a jellegzetes „szűcsbandis” utcai tornácindítás módja és a bejáratok kódisállással történő hangsúlyozása, a tetőterek egyedi beépítése szinte védjegyévé vált. Alkotómódszerének részeként minden tervezési feladathoz több tucat egyedi grafikájú szabadkézi rajzot készített.
A Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként 1993 és 1996 között Zakariás Attila sepsiszentgyörgyi építésszel a gyimesi népi építészetet kutatta, melynek során mintegy 100 épület felmérése és fotódokumentálása történt meg, majd a lebontásra ítélt régi épületeket megvásárolták, hogy a Gyimesközéplokon kialakított, alapítványi formában működő falumúzeumukban újra felépítsék. S bár a szakma egy része értetlenül szemlélte anakronisztikusnak ítélt Balaton-felvidéki tevékenységét, a régió hagyományos építészetének megújítása, a műemlékvédelem területén elsősorban a népi építészeti értékek dokumentálása és megmentése, valamint a 19-20. századi magyar építészet világszínvonalú üveges munkáinak kutatása során végzett kiemelkedő tevékenységéért 2014-ben Ybl-díjat kapott, 1990-ben a Magyar Műemlékvédelemért emlékplakettje szakmai elismerésben, két ízben Építészeti Nívódíjban, 2006-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetésben részesült. Több mint egy tucat Év Háza-díj nyertese volt, 2011-ben Pro Architectura-díjat, 2013-ban pedig Europa Nostra-díjat vehetett át az alsóbogáti Festetics-kiskastély műemléki felújításáért. Pályatársai, tanítványai, hozzá rendszerint visszatérő megrendelői és tisztelői számára széleskörű szakmai tudása mellett magával ragadó és soha ki nem apadó életöröme, mély elhivatottsága fájó űrt hagy maga után.