Balla András: Fotográfusok városa
Esztergomi ART Fotográfiai Stúdió, 2010. 140.o.

Többféle évforduló apropóján állt össze az esztergomi fotográfusok könyve. Negyvenkét éve, 1968-ban alakult meg az Esztergomi Városi Fotóklub, de 40 éve 1970-ben már országos fotótábort szerveztek. 1984-ben vendégül látták André Kertészt, aki 1915-18 közt katonaként még amatőr fotósa volt a városnak. Az egyik jeles fotósnak, Martsa Lajosnak most ünneplik a centenáriumát. Ezek az ürügyek, bár egyenként tiszteletreméltóak, de együtt mégiscsak jellemzik Balla Andrásnak és bevezető tanulmányának érzelmes humorát is – amivel a pályázatok világát is kommentálja. Mégsem olcsó slusszpoén, hogy a helyi/országos fotótörténet nagy sikereihez az ügynökjelentések ugyanúgy hozzátartoztak mint az Esztergomi Fotóklub tagjainak magas művészeti díjai vagy a fotó-biennálékat övező médiaérdeklődés.
A “senki sem próféta saját városában” mondás mentén szerkesztett, frissen megjelent bibliofil fotóalbumnak Balláén túl két további tanulmánya teljesíti ki a nagy múltú város fotográfia által kortársművészeti “hellyé” emelkedő imázsának szubjektív összképet. Kaposi Endre városi fotótörténete és Fábián László kritikus méltatása a végére marad. Utóbbi “a Ballá”-nak méltán kijáró laudációval így zárul: “40 év – ugyancsak számomra – legjobb esztergomi fotója: Balla András alvó arcképe, melyet úgy készített, hogy az ébresztőórát szinkronizálta az önkioldó zsinórral”.
A következő képes fejezet 25 archív fotót tartalmaz, míg végül az album 230 képe úgy szól a városról, hogy az itteni fotóklubok/fotóbiennálék képi sikerei mentén a város szelleme is láthatóvá válik – és valójában Esztergom és a világ közös próféciájaként a kultúra városalakító szerepéről szól.

SZ. GY.