MAK, Bécs, 2016. június 14. – október 2.

Szöveg: Szegő György
Fotók: MAK

Friedrich Kiesler (1890-1965) műfajfeletti osztrák-amerikai művész: experimentális designer, vizionárius építész, szürrealista díszlettervező, utópista kiállítás-csináló. Halála után első bécsi kiállítása 1988-ban volt a 20. Századi Művészetek Múzeumában. Láttam, elvarázsolt. Időközben megsokszorozódott az anyag. A kurátor már akkor is Dieter Bogner volt, aki egyike a bécsi Friedrich és Lillian Kiesler Alapítvány 1997-es alapítóinak. Kutató- és gyűjtőmunkájuk nyomán most a MAK egész szintjét betölti a páratlan anyag.
A bécsi Kiesler Alapítvány elnöke, a sztárépítész Hani Rashid az „ars longa, vita brevis” mondást bővítette ki az „építészet végtelen” bon mot-val, utalva ezzel Kiesler talán legfantasztikusabb tervére, a Végtelen házra, melyen 1950–59 között dolgozott, és amely sohasem valósult meg. Barlangszerű, lábakon álló zoomorf tömeg, amelynek belső tere egy Möbius-szalag ihlette plasztika. Félig megvalósult előzménye ennek a modern bútorokat forgalmazó cég által egy kiállításra építtetett Space House (1933) 1:1-es modellje, melynek vonalai a jelenkori építészet trendi példáit is megszégyenítik.
Most pedig eddig nem látott bőségben megidézik a Kiesler életmű egyik csúcsát, a legendává lett New York-i Art of This Century kiállítás Szürrealista Galériáját (1942). A ma is kísérleti térként megjelenő, bejárható modell a kiállítás egyik csúcspontja. A Kiesler-kutatás utánajárt az akkori kiállított művészeknek és művészbarátoknak: Pevsner, Ozenfant, Vantongerloo, Laurens műveivel harmonizál a gravitációt tagadó térbe ugyancsak Kiesler tervezte, ma újragyártott bútorzat. Egy következő, Bloodflames (1947) című, hasonlóan futurisztikus kiállításon Roberto Mattas és Isamu Noguchi művei Kiesler formáival egy pillanatig úgy hatottak, mintha az avantgárd képes volna bevonulni a mindennapi életbe. Ekkor fogalmazza meg a Korrealizmus kiáltványát (Korrupció, művészet és építészet). A kiáltvány azért is jelentős, párját ritkító műtörténeti pillanat, mert ekkor talán a galériák törekvéseiket talán még képesek voltak a művészeti innovációnak és utópiának, nem pedig a pénzipar igen eltérő követelményeinek szolgálatába állítani.
Az összefogó szándék azért is fontos, mert a Kiesler-életmű forrása is az összművészeti karakterű, színházi élő laboratórium volt. 1908-ban költözött a Birodalom végvidékén felvirágzó Czernowitzból Bécsbe. Felsőreál építész-technikusi stúdiumát a bécsi Akadémián festőként folytatta, záróvizsgák helyett önkéntesként a frontra jelentkezett. A háborút a „Kunstgruppe” alakulatánál fejezte be. 1920 körül egyre többet járt Berlinbe, ahol Karel Čapek R.U.R. című művének német ősbemutatójához készítette első díszletét. 1924-ben a bécsi Új Színháztechnika Nemzetközi Kiállításán a bécsi Konzerthaus deszkáira tervezett egy forradalmian ható spirális térszínpadot. Ekkor már berlini barátai voltak Theo von Doesburg, Hans Richter és Mies van der Rohe. De nem csatlakozott egyikük mozgalmába sem, saját útját járta. Josef Hoffmann hívta az 1925-ös Párizsi Iparművészeti Világkiállításra, ahol a friss osztrák színháztechnikát mutatták be, ennek terét ma újraépítette a MAK.
1926-ban a fenti eredmények nyomán hasonló avantgárd színházi munkákkal foglalkozott – már Amerikában. Több filmtechnikai és díszlettervezői színházi munka nyomán kezdett el foglalkozni a mi Weininger Andorunk gömbházához igen hasonló totális színház terveivel. Ennek fejlesztése végül az 1950-es években már a nézőtér és a színpad „térszínházi” funkciójához vezetett. A befoglaló forma egy emberi koponyára emlékeztet. De ez a konkrét projekt, a The Universal (1959-62, New York) nem épült meg.
A terv mindenképp hozzásegíti/ihleti az életmű megkoronázását jelentő – a Végtelen ház, a Szürrealista Galéria és a The Universal színház ideáit összegző – jeruzsálemi Shrine of the Book múzemépület plasztikájának megfogalmazásához (1959–65). A felnagyított tóratekercs és markolata fölé emelt fehér kupola a 40-es években felfedezett qumráni tekercsek szentélymúzeuma. Ezzel közös kompozíciót alkot egy fekete kubus, ami a szent iratokat befogadó fehér „barlanggal” a jó és a rossz örök küzdelmét szimbolizáló, kultúrtörténeti jelentőségi épületegyüttes – egyetlen elkészült háza halhatatlanná tette. Úgy jegyzik Kiesler munkásságát, hogy övé az egyetlen szürrealista építészeti életmű.
A tárlathoz a Kiesler Alapítvány és a MAK műtörténeti előadásokat, interaktív vezetéseket, performanszokat, illetve az 1925-ös párizsi Raumstadt 1:1-es modelljét körül- és betáncoló színpadi eseményt mellékel.