A Hap Galéria és Winkler Barnabás köszöntése

Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat minden évben Henszlmann Imre-díjjal jutalmazza a magyar régészet, művészettörténet, iparművészet és műemlékvédelem ügyét támogató legkiválóbb magánszemélyeket és intézményeket. Az alábbi laudáció 2015. november 18-án, a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett díjátadón hangzott el.

Nem tudom, hány olyan tagtársunk van a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatban – de minden bizonnyal egy kézen meg lehet őket számolni –, aki a jelenleg aktuális programunkat olvasva tisztában volt azzal, mit is fed a Társulat Henszlmann-díjára érdemesnek talált HAP Galéria nevében megbúvó mozaikszó. Egy 1989-ben osztrák részvétellel alapított – az osztrák kapcsolatot régóta már csak a nevében hordozó – magán tervezőiroda egy periódusában a HUNGARO-AUSTRO Plan Kft. nevet viselte, amelyet később egyszerűen HAP Tervezőiroda Kft.-ként neveztek át. Az idővel Nyugat-Magyarországról Budapestre áttelepült iroda a Margit körúti székhelyének helyet adó, a II. világháborút közvetlenül megelőző időben épült modernista lakóház földszintjén egyedülálló vállalkozásba fogott: 2003-ban építészeti kiállítóhelyet alapított Hap Galéria néven. Az alapítás, a programadás és az „üzletvitel” – a nagyon munkás szervezési feladatok ellátása – Winkler Barnabás Ybl-díjas építész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja nevéhez fűződik.
A galéria sokjelentésű szó, az antikvitásból eredő, alapvetően építészeti kötődését mára részben új jelentésre is cserélte: az oszlopcsarnokokban, paloták galériáján elhelyezett művészeti gyűjtemények utódai ma is galériákban tekinthetők meg, de már függetlenül azok építészeti kialakításától, épülettípusától – ilyen például a Magyar Nemzeti Galéria –, az utcákon jobb környékeken fel-felbukkanó, helyenként egyenesen csoportosuló galériák pedig már nem is gyűjtemények, kiállításaikat is műtárgy-kereskedelmi célból szervezik. Kivétel a HAP Galéria, amelynek alapításában és működésében kereskedelmi szempont nem játszott szerepet – itt nem eladják az építészetet vagy akár annak műtárgyértékkel is rendelkező segédleteit, a tervrajzokat, maketteket, minőségi fotográfiákat, hanem a szó legnemesebb értelmében propagálják, elemzik, népszerűsítik. A HAP Galéria nem a Falk Miksa utca hasonnevű intézményeire hajaz, rokona sokkal inkább a már említett Nemzeti Galéria. Tevékenysége a szó eredeti – manapság egyre ritkábban érvényes – értelmében nemzeti ügy, ennek az országnak kulturális magára találását, önképének pozitív alakítását, az építészet művészeti-intellektuális oldalának bemutatását és hangsúlyozását, a hagyományok őrzését és példaként állítását szolgálja.
Amikor 2014-ben a Margit körúti galériahelyiség bezárt, a záró kiállítás és 312 oldalas, impozáns katalógusa 11 év és 110 kiállítás jegyében adott számot az addigi munkáról. A 20. századi magyar építészet színe-java, többek között Winkler Oszkár, Visy Zoltán, Pázmándi Margit, Mináry Olga, Csaba László, Füredi Oszkár, Gulyás Zoltán, Jurcsik Károly, Tálos Gyula, Lauber László és Nyíri István, Preisich Gábor, Nagy Elemér, Kotsis Iván, Rimanóczy Gyula, Gádoros Lajos, Györgyi Dénes, Vince Pál, Dávid Károly, Jánossy György, Szrogh György építészek, továbbá ritkábban képzőművészek, így például a szobrász-restaurátor Szakál Ernő voltak emlék- és életműkiállításoknak a főszereplői. A tárlatok egy részét nem magában a HAP Galériában rendezték, a soproni, győri, pécsi, balatonalmádi kapcsolódású bemutatók változatait a vidéki városokban is bemutatták. A Winkler Barnabás műemléki kötődését – utolsó, komoly ellenszélben működő korszakában volt éppen tagja a műemléki tervtanácsnak – jelző, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságával történő együttműködésén alapuló országos kiállítási és konferencia-program pedig a vidéki egyetemeket, kulturális intézményeket járta körbe. Több helyszínen, így például Diszelben is megtekinthető volt a Zsolnay gyár ezernél több rózsaszín fajansz használati tárgyából álló, Winkler Barnabás negyven éves gyűjtőmunkáján alapuló gyűjtemény. A teljes feledés homályából felszínre hozott anyag 2011 decembere óta állandó kiállításként – a gyűjtő saját rendezésében – Pécsett a Zsolnay Kulturális Negyedet gazdagítja.
A kiállítások túlnyomó többsége azonban Budapesten volt látható. A bíbor, fehér, fekete, szürke színek és egységes grafikai terv használatával formailag is sorozatot képező kis katalógusok együtt két-három monográfia terjedelmét teszik ki, sok közülük úttörő, hézagpótló munka. A zárókiállítás nagy katalógusa pedig a megnyitóbeszédek, megemlékezések közreadásával egyszerre emlékezik a 20. századi magyar építészet nagy alakjaira és a páratlan kiállítássorozatra. A kiállítások a rendelkezésre álló hely függvényében mindig az életmű monografikus bemutatását tűzték ki célul, a zárókiállítás pedig soha nem látott összetettségében sajátos mozaikként vázolta fel a 20. század második negyedétől kezdődő viharos 80-90 év építészetének Winkler Barnabás szemüvegén keresztül megmutatkozó sokszínűségét. Az ő nevéhez fűződik a múlt század második felében különlegesen maradandó életművet alkotó, azonban különböző okokból mégsem díjazott tizenhét építésznek 2010-ben átadott posztumusz Ybl Miklós-díj és a díjazottak munkásságát felidéző könyv és vándorkiállítás is. Ennek egy állomása akkor a FUGÁ-ban volt, és lassan egy éve már ez az általános helyszíne a HAP Galéria kiállításainak.
A Margit körúti galériaterem bezárása 2014-ben (szinte napra pontosan egy éve, november 21-én zárt az összefoglaló tárlat) egyfajta tiltakozás is volt amiatt, hogy a magyar műemlékvédelem szétverése és megszüntetése folyamatában egyik percről a másikra az igazgató kivételével elbocsátották az Építészeti Múzeum valamennyi építészettörténész munkatársát, és komoly veszélybe került még a Múzeum anyagának megőrizhetősége is (korábban Winkler Barnabás komoly erőfeszítéseket tett a közelmúlt nagy építészegyéniségei hagyatékainak a Múzeumba történő „becsatornázása” érdekében). A HAP Galéria kiállításaihoz az Építészeti Múzeum nélkülözhetetlen volt, mind a terv- és fotóanyaga, könyvtári gyűjteménye kiállításokhoz felhasznált alkotásaival, műveivel, tárgyaival, mind pedig munkatársai rendezői közreműködése miatt. Az átszervezések az egész munkát tették szinte lehetetlenné, és nagyon örülhetünk, hogy komoly erőfeszítésekkel a kiállítás-sorozat nem állt le teljesen, így éppen tegnap (2015. november 17-én) nyílt meg a FUGÁ-ban a most már virtuális HAP Galéria által rendezett Szabó István emlékkiállítás.
A Margit körúti kiállítások megnyitóira a résztvevők egész életükben emlékezni fognak. A megnyitásra mindig kiemelkedő szakembereket kértek fel, és a programoknak szerves részét képezték a zenei kiskoncertek – Winkler Barnabás és családja komoly zenei és komolyzenei érintettsége okán, egyben az „építészet megfagyott muzsika” hagyománya jegyében.
A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Henszlmann-díjának üveggömbje méltó helyre kerül, amikor a HAP Galéria és Winkler Barnabás építészetet és építészettörténetet népszerűsítő, hazánkban páratlan kiállítói munkásságát ismerjük el vele.

Lővei Pál