Jüdisches Museum Wien, 2019. május 29. – 2020. január 12.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Jüdisches Museum Wien

Meglepetés ez a kiállítás: a néhány éve elhunyt Wiesenthalt a holokauszt áldozatainak a szinte mindig feldolgozhatatlan igazság kimondását, a náci bűnösöknek legalább a felelősségükkel való kései szembenézést hozó, fáradhatatlan kutatóként ismeri a világ, az elrejtett bizonyítékok és rejtőzködő gyilkosok leleplezőjeként. A Bécsi Zsidó Múzeum építészeti tárlata a túlélő, építész végzettségű Simon Wiesenthal finom grafikáit, művészi igénnyel megrajzolt műszaki- és látványterveit mutatja be. A rajzok eddig a nagyközönség számára ismeretlenek voltak, most a múzeum amerikai baráti köre segítségével kerültek Bécsbe, ahol a Wiesenthal Központ évtizedeken át működött. Mauthausenben rabtársa, Edmund Staniszeski 1945-ben élelemmel segítette Wiesenthalt, hogy az túlélje a haláltábort. Ez a barát arról álmodott, ha visszatér Posenbe (Poznan), ott majd kávéházat nyit. A képzelt kávéház neve Café As lett. Az építész elkezdett neki vázlatokat, külső és belső látvány- és bútorterveket rajzolni hozzá. De akad pincéröltözék- és plakátterv is. A tervek nem valósultak meg, de a képzelet békebeli kávéháza egy teljes világ. A 80 rajz között a Cafét ábrázoló építészeti „formatorta” vagy a cégért is megfaragó art deco bárszekrény axonometrikus képe is fennmaradt.
Az egyik enteriőr falburkolatán sakkfigurák, a bútorkárpitokon sakktáblaminta jelennek meg. Egy laza kézzel felrakott karikatúra háborús jelenetén tank lövegtornyát, mint bástya-figurát látjuk, mellette szanitéc-gyalogosok vérző sebesült sakk-bábút visznek hordágyon. Nem kétséges: a vidám hangulatú tervek a túlélést is szolgálták. Van dokumentumértékű realisztikus tábori „tájkép” is, amely megelőlegezi az építész később felvállalt, roppant szívóssággal véghez vitt, szimbolikus értékű küzdelmét. Harca mögé látva most megelevenedik a gyilkos szisztémával sikerrel szembeszálló Wiesenthal, az ember.