Építészeti Rajzok Múzeuma, Berlin, 2018. október 18 – 2019. február 3.

Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Tchoban Foundation

A Tchoban Foundation berlini építészeti rajzmúzeumában 2018 végén és 2019 elején egy olyan építész rajzait láthatta a közönség, aki a Walter Gropius, Bruno Taut, Mies van der Rohe és Peter Behrens mellett kétségkívül az egyik legjelentősebb figurája volt a 20. század első felének német építészetében.
Pályája kezdetén ipari épületeket tervezett, már 1911-ben hírnevet szerzett az 51 méter magas poznańi toronyházával,melyet egy ipari kiállításra tervezett. 1916-ban kinevezték Drezda főépítészének és fontos tagja volt a Deutscher Werkbund egyesületnek. 1919-ben Max Reinhardt megbízta a berlini Grosses Schauspielhaus belső terének átalakításával, a rá következő esztendőtől egészen a harmincas évek elejéig a német filmgyártás fellegvárában, az UFA stúdiójában készített expresszionista stílusú, látványos filmdíszleteket. 1927-ben az első nemzetközi modern építészeti kiállításon szerepelt egy stuttgarti lakóházának tervével. Legismertebb épülete, a frankfurti I. G. Farben vegyi üzem számára tervezett együttes évtizedekig Európa legnagyobb és legmodernebb irodaház-komplexuma volt.
A kiállítás most a berlini épületeihez készített rajzait mutatta be: a Babylon mozi, a korábbi Schumann cirkusz épületéből kialakított – 1988-ban lebontott – Grosses Schauspielhaus, a mai Theodor-Heuss-Platzon álló rádióépület – utóbbiban az ovális konferenciatermet a berliniek „Poelzig-tojásnak” nevezik –,illetve több ipari létesítmény terveit. Ezek közül talán a legkevésbé ismert a gatowi filmstúdióhoz készült terve, ami sohasem valósult meg, és amelynek homlokzati rajzain az I. G. Farbenről ismert díszítőmotívum is megjelenik. A kréta- és pasztellrajzok erőteljes expresszionista látásmódról tanúskodnak. A közönség megnézheti a pályája elején álló Poelzig vázlatfüzetének néhány lapját is, ezeken romantikusabb látásmódba ágyazva, de már sejthető a nagy formátumú téralkotó tehetség, akinek monumentális, tömbszerű megoldásokat kereső, ugyanakkor a modernizmus frissességét hordozó építészeti víziói mély nyomot hagytak a két háború közötti Berlin arculatán. A kiállítás kurátorai Hans-Dieter Nägelke és Nadejda Bartels voltak, a rajzok közül sok lap a berlini Műszaki Egyetem Építészeti Múzeumából érkezett.