Visions of World Architecture
Tschoban Foundion, Építészeti Rajzok Múzeuma, Berlin, 2018. március 3. – június 17.

Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Tschoban Foundion, Berlin

A Tschoban Foundation által működtetett berlini Építészeti Rajzok Múzeuma gyakran rukkol elő ritkaságszámba menő kiállításokkal. Ezúttal a londoni John Soane gyűjteményből kölcsönöztek egy gazdag válogatást abból a rajzokból, melyekkel Soane 1809 és 1820 között a Royal Academy of Arts-on tartott előadásait illusztrálta.
A brit építész elméleti felkészültsége majd kétszáz év távlatából nézve is rendkívülinek mondható. Soane elegánsan csoportosította a tanítványai számára rajzolt épületábrázolásokat, a prehistorikus építmények rajzától a 19. századi londoni ábrázolásokig. A színes rajzok nem csupán az építész gondolkodásmódjáról vallanak, de arról is, hogy milyen pedagógiai módszereket használt az építészetoktatásban.
John Soane-t 1806. március 28-án nevezték ki a Királyi Akadémia professzorává, onnantól fogva évente hat előadást tartott, melyeknek elsődleges forrásául Julien-David Le Roy és Jacques-François Blondel összefoglalóira támaszkodott (a két szerző a Francia Királyi Akadémia professzora volt). Saját egyetemi élményei is segítették, ifjúkorában, az 1770-es évek végén elbűvölték Thomas Sandby egyetemi előadásai, melyeket 128 akvarelljével illusztrált. Tapasztalatból ismerte azt a hatást, amelyet az előadásokat kísérő, finom kidolgozású rajzok gyakorolnak a fiatal hallgatókra, sokuk egész pályáját, látásmódját, esztétikai igényességét meghatározták ezek a szemléltető ábrák. Így Soane nem csupán láthatóvá tette az előadásai témáit, hanem a befogadás élményének teljességére törekedett.
Több mint 1000 rajzot készített vagy készíttetett a 11 év során, a legtöbbet a hallgatók közreműködésével. Némelyik részleteivel hetekig elbíbelődtek a diákjai. Ez a kemény munka egyfajta beavatás volt, rengeteg időt, állhatatosságot és a részletek teljes megértését követelte a leendő építészektől. Többek között ez a sorozat vitte Soane-t arra az elhatározásra, hogy londoni otthonából lakásmúzeumot hozzon létre, melyet amolyan „építészeti akadémiának” szánt, ahol a szakmabeliek és a laikusok különböző szinteken ismerkedhetnek meg az építészet művészetével.
Noha a rajzokra nem került szignó, Soane fennmaradt munkanaplóiból sok diák nevét ismerjük. Az illusztrációk három csoportba sorolhatók: némelyek a Soane polcain tartott fóliánsok metszetei alapján készültek – többnyire Piranesi grafikáinak másolatai –, másokat a londoni épületek megrajzolásával készültek, a legtöbb pedig Soane és más korabeli építészek rajzai alapján születtek, melyekből a mester igen jelentős gyűjteményt őrzött.
A kézirajz kora leáldozóban van, az építészkarok oktatási módszerei között ma már a 3D modellezés, a parametrikus tervezés gyorsan fejlődő eszközei otthonosabban vannak jelen, mint a ceruza. Mégis, a vonalak művészetében felhalmozódott évszázados tapasztalat nélkülözhetetlennek bizonyul. Erről árulkodik a berlini Építészeti Rajzok Múzeumában rendezett kiállítások körüli érdeklődés, és az a jelenség is, hogy a fiatal építészek újabb és újabb generációi – ha nem is az egyetem keretében, de saját kedvtelésükre – ceruzavázlatokkal, útirajzokkal, skiccekkel rögzítik a számukra legfontosabb vizuális élményeket. Soane pedagógiai útmutatása ma ösztönösen él tovább.