Pesti Vigadó, 07. 07. – 09. 10.

Szöveg: Szegő György

A székelyföldi fürdő-és közösségépítő kalákamozgalom 2001-ben kezdődött. A népi feredők felújításának gondolata Székelyföldön egy régiófejlesztési munka során indult, a helyi Csíki Természetjáró- és Természetvédő Egyesület és a magyarországi Ars Topia Alapítvány kezdeményezésére. A kaláka ősi építő tradíciónk: az építőanyag-gyártást és -kereskedést megelőző, a tájjal és a faluval szerves egységben működő módszer. Ezt élesztették újjá 25 éve. A választás mesébe illően sikeres, nemcsak az építésnek lettek eredményei, hanem – kibővített formában – ma is működőképesnek bizonyult székely falvakban hagyományos kölcsönös segítségnyújtás gyakorlata. Kezdetektől vezettek naplókat, kiállításokon és kötetekben mutatják be, amit most a Pesti Vigadóban: „kalákázni jó!”

Az első kalákát Lázárfalván szervezték meg. Sokan csatlakoztak a munkálatokhoz, mára évente több helyszínen szerveződik kaláka. És ezt a forrásoktól elindulva hálóvá szőtték: mindez már nem korlátozódik Erdélyre, az önkéntes mozgalom eljutott a Vajdaságba, Felvidékre, és Magyarországon is szerveztek kalákákat.

Az idei évfordulót méltó módon kívánták  megünnepelni, ezért a Vigadóban egy találkozási teret hoztak létre, ahol a régi és az új kalákások különböző események – előadások, koncertek, gyerekfoglalkozások, táncházak – alkalmával találkozhatnak, és új aktivistákra is találhatnak. A kiállítás vagy harminc helyszín tájbéli szépségét és a közös munka örömét mutatja be anziksz-szerűen, a tudományosság helyett élmény alapú hatást célozva. Bár éppen a mozgalom motorja, Herczeg Ágnes alapos tudományos tájfelmérést is készített 2022/2023-ban például Gelencén. Számomra jelképi erejű, hogy a 29-es számmal jelölt kaláka a történelmi Magyarországnak ebben a legkeletibb sarkában valósult meg.