II. Építészeti Nemzeti Szalon
Műcsarnok, 2019. április 26. – augusztus 25.

2014 óta a Műcsarnokban komoly szakmai-és közönségérdeklődés mellett, műfajonkénti elosztásban valósultak meg az egyes művészeti ágak friss teljesítményét bemutató Szalonok. 2019-ben újra Építészeti Szalon következett, amelyen a kimagasló hazai építészeti eredmények bemutatása mellett különös hangsúlyt kapott az építészeti térben és annak létrehozásában egyre fontosabbá váló közösségi erő, az együttes aktivitás.
A középső termekben Keresztmetszet 2014–2019 címen fél évtized építészeti keresztmetszetét kapja a látogató: az előző öt év időszakában befejezett, illetve néhány, kiemelt beruházásként már épülő házat. A több mint 120 épület közös jellemzője az építészeti minőség. A három térben az egyes projektek különféle közösségi funkciókat befogadó, lakó- és szakrális épületek, majd műemléki felújítások és bővítések, illetve kultúra, tudomány, sport és vendéglátás-turizmus funkciók szerinti tematikus egységekben jelennek meg.
Önálló tematikus egységként jelenik meg a közösségépítés és az építészetben megfogalmazott szolidaritás. A Közösség és építészet kiállításrész a két fogalom összetett viszonyából három aspektust emel ki: az építészet és az oktatás új lehetőségeit, az építészet alkotói közösséget formáló jellegét és a hátrányos helyzeteket felismerő-segítő szolidáris építészetet. ezek közös vonása, hogy az építészet klasszikus, elsősorban esztétikai értelmezésén túlmutatva a korunkban zajló látványos, ám korántsem mindenben örömteli társadalmi és környezeti változásokra reagálnak.
Külön blokk mutatja be a mára legendává lett Miskolci Építészeti Műhely (1977–1990) tervezőinek munkásságát, a csoport létrejöttétől egészen a jelenkorig. A csoport eredetileg építészek baráti társasága volt, akik már az egyetem alatt keresték a közös letelepedés és munka lehetőségeit. Miskolcon leltek fogadókészségre; a város még jövendő közös lakóházuk megtervezésére is lehetőséget adott, ez lett a híres Kollektív Ház, tervezőjének, Bodonyi Csabának, a csoport vezető mesterének egyik legismertebb munkája, a kísérleti építészeti rendszeralkalmazás egyik magyarországi csúcsteljesítménye. A Műhely tagjainak érdeklődése a várostól a tárgyig átfogta az építészet teljes spektrumát. A modern építészet és városépítés válsága idején figyelmük a történeti települések vizsgálata felé fordult. A kiállítási egység most a csoport tagjai mellett a követők, tanítványok, a szorosabban vett pályatársak munkáiból is válogatást kínál.
A Műcsarnok apszisában berendezett szekció a 20. századi magyar építészet történetének egyik legjelentősebb innovatív alkotója, a 60 éve elhunyt Medgyaszay István (1877–1959) előtt tiszteleg: az emlékkiállítás felidézi az építész életútját és törekvéseit, rámutatva innovatív gondolkodásmódjára, amely a 21. század elején is aktuálissá teszi. A következő nemzedékek életére, annak építészeti terére koncentrál A jövő körvonalai címet viselő egység. A bemutatott diplomatervek és javaslatok a sztereotípiákon túllépni képes gondolkodás példái. A technológiai szingularitást szimbolizálja a 3D nyomtató, amely a kiállítás ideje alatt – makett léptékben – éppen a Műcsarnok tereit klónozza. A tárlaton látható szemét-táj a környezetszennyezés szimbóluma. A Szalon egyik oldaltermében egymást követi a Hello Wood interaktív installációja, amely az építészeti gondolkodásban való részvételre ösztönzi a látogatókat, majd július elejétől a Fényarchitektúra címet viselő kiállításrész, amely az anyagtalan fény segítségével teremti meg a térélményt.
2014-ben az I. Építészeti Nemzeti Szalon egyik különleges látványeleme volt az 1750-től 1950-ig tartó hazai építészettörténet 120 kimagasló magyar építészének emléket állító „Magyar építészek fája”. Az emlékoszlopon egy-egy név mellett az alkotó egy kiemelt műve is szerepelt. A mostani Építészeti Szalonon ismét látható ez az egyedi installáció, de az anyagát kibővült, olyan építészek neveivel és egy-egy művével folytatva a sort, akik 1950 és 2014 között hunytak el, és a 20. századi magyar építészetre, nem utolsósorban a ma aktív építész nemzedékekre jelentős hatással voltak. A Műcsarnok Szalon kiállításain most első ízben jelenik meg egy olyan kiállítási egység, amely emléket állít azoknak az építészeknek, akik az előző Szalon óta eltelt öt esztendőben távoztak közülünk. A teremben röviden megidézett alkotók tegnap még tevékenyen részt vettek a hazai építészeti kultúra formálásában, hiányuk érzékenyen érinti a szakma mindennapjait. Mellettük néhány építészeti író, folyóirat-szerkesztő, filmrendező és oktató munkásságát is felidézik, akik egész életművükkel a kortárs magyar építészeti kultúrát gazdagították.