Bakáts téri templom, 2025. 07. 31. – 10. 05.

Szöveg: Szegő György

Ybl Miklós, a Bakáts téri római katolikus templom tervezője a templom építésénél a korszak legfelkészültebb iparosmestereit kérte fel közreműködésre: a műlakatos Jungfer Gyulát, a díszítőfestő Scholtz Róbertet, valamint a műbútorasztalos Thék Edét (1842–1919). Lovay Zsuzsanna – korábban az Iparművészeti Múzeum menedzserigazgatója –, a Thék Ede munkásságát bemutató kiállítás kurátora a közelmúltban felújított templom padjait, gyóntatószékeit és sekrestyebútorait in situ tudta itt bemutatni. A másik ok, amiért ide került ez a fontos kiállítás: a Lechner által tervezett múzeum már jó évtizede zárva van, így a közeli Ybl-féle templom iparművészeti tárlata felhívja a figyelmet a magyar szecesszió pazar épületének méltatlan sorsára is. Az egyház pedig a nemrég elhunyt Orbán György fáradhatatlan kultúraszervező projektje értelmében nyitott az Iparművészetivel való aktív kapcsolatra. Az itt megrendezett kiállítások vezérfonala Ybl és körének műveit mutatja be. Az altemplomban a dokumentum-tabló mellett Thék tervrajzai és sárkányokat, szőlőt, építészeti tagozatokat ábrázoló eredeti grafikái is láthatók.

Thék Ede (1842–1919) Orosházán született, tizenhárom évesen Daubner Pál asztalosnál inaskodott, majd a kor elvárásai szerint a vándorlás következett: Bécs, München és Párizs műbútorasztalosainál folytatta tanulmányait. 1867-ben tért haza, és a Józsefvárosban indított műhelyét hamarosan üzemmé, majd gyárrá fejlesztette. Gépesített felszereléssel, de mindig a kézműves minőséget szem előtt tartva teljesítette fontos megbízásait. Legnagyobb sikerei: a Parlament, a Tőzsde, a Kúria belső berendezései, falburkolatai és bútorzata. Az 1900-as Párizsi Világkiállítás aranyérmét is elnyerte. Az ő munkája Andrássy Tivadar palotája, ahol az ebédlő bútorzatát Rippl-Rónai  József, a később  méltán ünnepelt festő tervezte. Egyházi megbízásai közül az egyik utolsó a Hültl Dezső tervezte pesti Piarista rendház (1913–1917) volt. Nem sokkal ennek befejezése után Thék sikeres gyárát a Tanácsköztársaság államosította, ő pedig belehalt az ezzel járó megaláztatásokba. Szarkasztikus végrendeletében az áll, hogy egy utcaseprő mellé temessék.