Frankfurt, Múzeum rakpart, 2011. november 25.

Tavaly a Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítését elemző opponencia / cikkek (Skardelli György, Karácsony Tamás, Rostás Zoltán) mellé egy japán és egy spanyol múzeumbővítést bemutató anyagok kerültek. Valamint két német példa: Karácsony Tamás írt az idei Prizker díjas Chipperfield berlini Neues Museumáról, Tasnádi Ágnes pedig a Frankfurti Städel rekonstrukcióját-bővítését övező kommunikációs munkát követte végig: hogyan kerülték el a németek a szakmai és civil nyilvánosság bevonásával egy európai jelentőségű, emblematikus gyűjtemény már beindult nagyprojektjének leállását. (l. MÉ 2010/3)
A Städel új udvari szárnyát november 25-én adta át a közönségnek Petra Roth főpolgármesternő és Max Hollein főigazgató. A föld alatt új shop-, café- és szervíz-funkciók mellett kapott helyet a lényeg, a Modern Művészet című gyűjteményrész (1800-1945) új elhelyezése. Európa egyik leggazdagabb festészeti és plasztikai múzeumi anyaga mentén végigjárható az a 150 éves kulturális „ugrás”, amit a természettudományos felvilágosodás humán párjaként értelmezünk. A tereket, a színezést, a világítást, és az elektronikus eszközöket most rászabhatták a gyűjteményre. A kronológia csomópontjait Claude Monet Ebéd (1868), Picasso Fernande Olivier”(1909) és Kirchner Kalapos álló akt (1910) c. főművei adják. A teljes képbe a szobrászaton túl mostantól a fotográfia is beleépül. Az újragondolás nyomán önálló termekkel kap nagyobb hangsúlyt Max Beckmann és Ernst Ludvig Kirchner. De újra beillesztették a műtörténetbe a német romantika nagysága Philipp Veit (1793-1877) műveit is – ezeket máig mellőzték, mert monumentális képeit a náci propaganda is felhasználta. A befogadást – a rekonstrukció előtt közvetlenül – kiállításon tesztelték, hogyan fogadja a nemzeti romantika festészetet a mai Németország. Csak a jó visszajelzés szentesítette a terv térsorát. A mi históriánk szintén kínál efféle lehetőségeket. Ott is: az 1200 műtárgyból 200 raktárban állt eddig. A nyitást most előadások, albumok, monográfiák sora támogatja. A rekonstrukció alkalmat adott a gyűjtemény, a tartós letétek (két nagy banktól és számos magángyűjtőtől származó – pl. Moholy-Nagy, Chagall, Klee főművek), és az új szerzemények (pl. Vallottontól a Szőke akt, 1921) szakmai alapú állandó tárlattá komponálására – kurátor Felix Krämer gyűjteményigazgató.
A schneider+schumacher építészirodák vezette bővítés a régi épület teljes szanálásával is együtt járt. Utóbbi az eredeti állapot – beleértve színezést, bútorozást – visszaállítására törekedett (tervezők: Architekten Kuehn Malvezzi). Az 1907-es építésű eklektikus főépület átadásával (2011. dec. 15) a Régi Mesterek (1300-1800) egység is újranyílik, a szárnyépületben pedig 2012. február 15-én debütál a Kortárs művészet c. gyűjteményrész állandó kiállítása. A régi épület felújítása 18 millió euró (ebből 11,4 milliót Frankfurt városa állt). A bővítéssel együtt az összköltség 50 millió euró volt. Az alapítványok, magánszemélyek, szponzorcégek kis és nagy támogatásaival a költségek 90%-a már a munka kezdésénél rendelkezésre állt. A roppant feladat precíz szervezéssel szűk 2 év alatt valósult meg – a példás folyamat nekünk is számtalan tanulsággal szolgálhat.

Szegő György