Szöveg: Hadik András

2017. január 27-én kísérte utolsó útjára a család, a barátok, munkatársak, kollégák serege Pusztai Lászlót az óbudai temetőben.

Péren született, a győri zenei gimnáziumban érettségizett. 1968-ban szerzett diplomát az ELTE művészettörténet-történelem szakán. Egyik kutatási területe a magyarországi szobrászat volt, tanulmányai jelentek meg Dunainszky Lőrinc, Marco Casagrande és Ferenczy István munkásságáról a szaklapokban. 1968-ban kezdett dolgozni az 1956-ban létrehozott OMF Gyűjteményi Osztályán, amelynek része volt a Rados Jenő és Zádor Anna által létrehozott Építészeti Gyűjtemény is. Borsos Béla osztályvezető javaslatáras kezdett foglalkozni az ötvösművészet relikviáival, jelentős gyűjteményt hozott létre e tárgykörben (ez volt az alapja egyik fő művének, az Ötvösművesség Magyarországon c. könyvének (1978, 1998).

1975-től az Építészeti Múzeumban dolgozott, melynek 1975-től 2000-ig volt a vezetője.  Elsőként ki kell emelni azt a jelentős gyűjtőmunkát, amellyel az intézmény gyűjteményét gyarapította. Olyan tervhagyatékok mellett, mint Tálos Gyula, Györgyi Dénes, Winkler Oszkár, Rimanóczy Gyula, Thomas Antal, Kismarty-Lechner Lóránd, Weichinger Károly, Vákár Tibor, Foerk Ernő, két fotóanyagot kell kiemelni: a Kozelka és a Seidner hagyatékot. Ugyanakkor gyűjtött olyan anyagokat is a társművészetek területéről, amelyek kapcsolódnak az építészethez; Róth Miksa, Majoros Károly, Walter Gida, Sztéhlo Lily ólomüvegtervei, Reismann Károly Miksa dekorációs falképkartonjai, építész szobor portrék, Hoch István építész-karikatúrái, építészeket vagy épületeket ábrázoló érmek és kerámiák sorolhatók ide. A könyvállomány is jelentősen gyarapodott, pl. Árkay Aladár és Bertalan könyvtárával, melyben olyan jelentős folyóiratok kerültek a múzeum tulajdonába, mint a bécsi Der Architekt és a londoni Academy Architecture.

Igazgatása alatt megsokszorozódott a múzeum kiállításainak száma. Pusztai meghívottként jelen volt Helsinkiben, ahol 1979-ben megalakult az építészeti múzeumok és gyűjtemények nemzetközi szervezete, az ICAM. A szervezet 1987-től kétévente rendezett kongresszusain kialakult szakmai kapcsolatok révén a múzeum kiállíthatott külföldön is: így például a Stockholmban rendezett szocreál kiállításon. Londonban, Bécsben, Prágában és Pozsonyban bemutathatta Lechner Ödön munkásságát, az Iparművészeti Múzeummal közösen rendezett Panoráma 1896–1916 c. kiállításával Japánban is bemutatkozhatott. Külföldi kiállításokat is sikerült meghívnia Norvégiából, Ausztriából, Hollandiából, Skóciából, Szlovákiából, Szlovéniából, Csehországból. A kiállítási katalógusok mellett 1995-ben és 1998-ban a múzeum publikálta a Lapis Angularis sorozat első két kötetét.

Sokat tanultunk tőle a szakmáról, nyitott személyisége, toleranciája, segítőkészsége jó közösséget alakított ki a múzeumban. Jómagam 1981-től 2012-ig dolgozhattam az intézményben. Kollégáim nevében is elmondhatom, hogy Pusztai László szeretetre méltó lényét, egyéniségét örökre megőrizzük emlékezetünkben.