Wien Museum, 2016. április 14 – szeptember 18.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Wien Museum

Nemrégiben adományozás útján került a bécsi Városi Múzeum gyűjteményébe egy elfeledett szecessziós építész, Rudolf Weiss (1890–1980) tervrajzokból álló hagyatéka. Mestere, Otto Wagner sikerrel lépett fel a birodalmi historizmussal szemben, iskolája etalon lett. A Wagner által fémjelzett bécsi építészeti akadémia kiemelkedő tanárai, Hoffmann, Olbrich és Loos a közép-európai – ha tetszik, a Monarchia – ki nem teljesedett modern építészetét alapozták meg, melyet végül a Nagy Háború és a nyomában fellépő szociális népmozgalmak a birodalommal együtt végleg elsodortak. A Wagner-iskola tanítványai közül azonban bőven akadt kiemelkedő alkotó a háború utáni időkre is, köztük például Medgyaszay István.
Most a Wien Museum a be nem futott, igen jól rajzoló nagy ígéret, Rudolf Weiss jórészt papíron maradt vizionárius építészetét fedezi fel. Rafinált metszetek, madárperspektívák, kifinomult ornamentikát hordozó homlokzatok – 118 munka – egy soha nem intézményesült „másik modern” tervlapjai adják a kiállítást. Egy részüket már hallgatóként magasra értékelte és díjazta az illusztris tanári kar. Később Wagner munkatársaként folytathatta. A háború után Weiss lényegében felhagyott a tervezéssel, elmerült a helyi politikában. Lakóhelyén, Kaltenleutgebenben a polgármesterségig vitte. Ezzel párhuzamosan építészetet tanított a Bécs melletti neves HTL Mödlingben, amit ma egy építőipari felsőfokú technikumnak feleltethetnénk meg.
A Hotel Wien tervei egy Wagnernek szánt ajándék-albumba készültek 1912-ben. Az oszlopcsarnokon, üveggel fedett udvaron és lépcsőházon át felvett perspektivikus metszet a funkciókon túl a belsők geometrikus díszítőmotívumainak is pazar architektonikus keretet adnak. Az épület kubusa erősen emlékeztet az egykorú pesti Adria Biztosító székháza – Tőry Emil és Pogány Móric – Deák téri palotájára.
Az 1911-es Villatelep pályázatra készített, telepítésében, tömegeiben nemzetközi, díszítményeiben bécsi tervért a 21 éves Weiss Olbrich-díjat kapott. Ideális házam fantázianevű munkája Hoffmann és Klimt brüsszeli Stoclet Palotáját (1912) vetíti előre. Érdekes párhuzamot kínál a mester bécsi Karlsplatz metrópavilonjának Weiss féle változata is. Fantasztikus látomás az óriási Garda tóhoz, Sirmionéba szánt Szórakoztató Palota, Casino és parképítmény terve (1913), amely inkább a Wagner-ellenlábas bécsi urbanista, Camillo Sitte lágyabb, zöldebb beépítését ötvözi a mester mérnöki világával. Az életmű papíron maradt, gyönyörű rajzai üzenetek egy eltüsszentett birodalom álom-architektúrájáról.
Ismét egy megfontolandó példa Bécsből: az értékekről a ma távlatából és nem a megvalósult, létező modernizmus szemüvegén át érdemes ítélkezni, megőrzésükről dönteni.