Technika a kulisszák mögött
Ybl Miklós: Operaház
Kiscelli Múzeum, 2014. október 10. – 2015. január 18.
Szöveg: Ritók Pál
Fotók: BTM Kiscelli Múzeum
Ybl munkásságának egyik kutatójaként azt gondoltam, nagyjából tudom, mire számÃthatok, mégis régi emlékeim elevenedtek meg, amikor valamilyen nagy európai képtárban azokban a termekben jártam, amelyekben az albumokból már ismert világhÃrű művek voltak. Beléptem a kiállÃtótérbe, és nagy levegÅ‘ket kellett vennem, de nem a Kiscelli utca legendásan meredek emelkedÅ‘je miatt.
Mint aki hegytetÅ‘re ért fel, nagyot szusszan és végigtekint a körülötte elterülÅ‘ gyönyörű tájon. Csodálom a kurátor, a Kiscelli Múzeum ÉpÃtészeti Gyűjteménye vezetÅ‘je, Branczik Márta művészettörténész bátorságát, amivel hagyta a falakon önmagukban érvényesülni Ybl Opera-terveit. Ybl, illetve tervezÅ‘irodája tagjainak rajzai hatást gyakorolnak a nézÅ‘re, akár gyakorlott az épÃtészeti tervek olvasásában, akár nem.
Ybl rajzi hagyatékának túlnyomó részét, több mint 6000 tervlapot, Budapest FÅ‘város Levéltára Å‘rzi, de az egyik fÅ‘művére vonatkozó, különösen értékes tervsorozat annak idején a fÅ‘város múzeumába került. Az Opera a 19. század második felére jellemzÅ‘ historizmus érett neoreneszánsz modorában fogant, amelyet számos ponton már a barokkot idézÅ‘ részletek gazdagÃtanak. A kiállÃtott, többnyire igen nagyméretű lapok az Opera tervezett homlokzati változatait, metszeteit, néhány megvalósult szerkezeti részletet és a szÃnpadgépezetet mutatják. A rajzok annak idején nem a műalkotás igényével készültek, hanem a megfelelÅ‘ műszaki tartalmat kÃvánták minél pontosabban megjelenÃteni, hogy lehetÅ‘leg a megbÃzó nem szakmabeli képviselÅ‘i számára is érthetÅ‘ek és meggyÅ‘zÅ‘ek legyenek. Mégis, ezek a tervlapok grafikai műalkotásként is megállják a helyüket, amit a korban általánosan elfogadott épÃtészeti ábrázolási gyakorlaton kÃvül magyaráz az Opera, mint beruházás pénzügyi nagyságrendje és egykori kultúrpolitikai jelentÅ‘sége. A túlságosan műszaki jellegű rajzok általában még az épÃtészeti kiállÃtásokból is ki szoktak maradni, de itt a kurátori alapkoncepcióból adódóan szerencsére láthatók. Gyönyörűek, de arra is utalnak, hogy az Opera nem csak lenyűgözÅ‘en szép épület, amelyben a művészetek számos ága egyszerre hat ránk, hanem egy bonyolult működésű üzem, amelyben a tervezÅ‘nek sokféle igényt kellett kielégÃtenie úgy, hogy ezek ne zavarják, hanem támogassák egymást.
Amikor 130 éve megnyÃlt, a világ legkorszerűbb operaépülete volt. Különleges volt hűtési és fűtési rendszere, világÃtása és a tűzvédelmi megoldások is, de mindenekelÅ‘tt az Asphaleia-rendszerű, hidraulikus szÃnpadmozgató gépezete. Az elnevezés a mai nézÅ‘nek nem mond semmit, éppen ezért különösen jó ötlet volt a szÃnpadgépezet egyszerűsÃtett modelljét is elkészÃttetni, mert Ãgy érthetÅ‘vé válik az egyes szakaszonként emelkedni és süllyedni tudó szÃnpad működése is, amirÅ‘l a kiállÃtáson egy tévéhÃradó részletet is láthatunk.
A kiállÃtás az Ybl-év eseménysorozatának egyik kiemelkedÅ‘ momentuma, igazi Ãnyencfalat. Egyik fÅ‘ jelentÅ‘sége, hogy az épÃtész munkásságát tervek és archÃv fényképek másolataival, illetve mai felvételek segÃtségével felidézÅ‘, számos ez évi bemutatóval ellentétben itt a látogató eredeti, 150 éves épÃtészeti rajzokat csodálhat. Mindez azért is külön értékelendÅ‘, mert a papÃr vagy vászonpausz alapú, túlnyomó részben tusrajzok fényérzékenysége erÅ‘sen korlátozza a kiállÃthatóságukat. De mikor láthassa ezeket eredetiben a közönség, ha nem az Ybl-évben?