Zelnik József és Szemadám György friss szellemtudományos köteteiről

Az elmúlt 25 évben – szamizdatban, majd a szabad könyvkiadás szűkös anyagi keretei közt – de nálunk is kijöttek a nyugati könyvpiacon félévszázada reneszánszukat élő ezoterikus klasszikusok, a keleti gondolkodás alapművei és a múlt századforduló szellemtudományos munkái is. Hozzá, párhuzamosan az ezeket már a modernitás felől értelmező pszichiáter C. G. Jung, a vallástörténész M. Eliade és a teozófus-építész R. Steiner könyvei. Hamvas Béla és Várkonyi Nándor megkésett kiadása után most a következő nagy generáció két honi szellemtörténésze jó időben publikált egy-egy, a Tradíciót a ma embere számára közelhozó kötetet.
Miért jó időben? Mert összegző korunkban végre felmerült: része-e a történetírásnak a mítosz? A humanisztikus történelemtudomány témái lehetnek-e a mítoszok istenei? Közben maga a tudós is állandóan mitizál. A metahistóriaként leszólt mítoszok metafizikájáról mára kiderült, hogy az is a történelmünk része. Mert a ráció aufklärista tudományát kiterjesztő emlékezés helyei (Pierre Nora) és a kulturális örökség (François Hartog) névvel jelzett friss szemlélet a történetíráson kívüli mnemotechnikákkal (Gyáni Gábor) igazolta: történelemtudomány és mítosz egymásra utaltak. Ez ma szélesen hat, pl. az építészetelméletben is.

Zelnik József: A nagy szertartás
Kairosz Kiadó, 2010. 184 oldal

Az író, etnográfus Zelnik József, a Magyar Bor Akadémia alelnöke – amúgy gyerekkorától borász – a MÉ 2005/2-es, Bor és Építészet tematikus száma Utóirat elméleti mellékletéhez „Kezdetben volt a bor” címen írt bevezetőt. Készülő könyve egyik fejezetét olvashattuk. Most megjelent az egész, nagy ívű szellemtörténeti guide: „A nagy szertartás / a bor csodája a mitikus időktől Dionüszoszon keresztül az Eucharisztiáig”, melyet misztikus utazáshoz / zarándoklathoz szánt vezetőül. A szerző tisztában van korunk emberének korlátjaival, a bor kutatott archaikus titkának erejével, ezért a hivatkozott nagyszámú írott forrás mellé a képek üzenetét is segítségül hívja. Feltételezi, hogy a képek készítői – ellentétben az utolsó kétszáz év vallástörténészeivel – még a hit birtokában alkottak. Részük volt isten kegyelmében, amely „néha fellebbenti a titok fátylát… Ilyenkor új bor kerül a régi kelyhekbe, a mámor úgy hatol be a földi lényekbe, hogy mennyei szívük lesz.”
A könyv képein látható szimbólumokat a szerző a római egyház konstantini fordulatával szembeszegülve értelmezi: szeretné megérte(t)ni a kereszténység három nagy beavatását, a Vízözönt, Krisztus megváltó tettét, és végül az eljövendő „tiszták népe” által megélhető üdvtörténetet, az Utolsó ítéletet. Ezekben közös szerepet kapott a bor, OannészNoé és Enki Énok itala. A hettita és babiloni Királyság az Égben eposz-típusból kiszűrte Ábrahám-Melkizedek jelenetét. Az ott szereplő kelyhekbe került al-ikszir/elixir ital, az esszénusok, az alkimisták, a rózsakeresztesek bora, amit a csillagtűz nevű szent folyadék módosult formájaként tiszteltek. Ez az első kultúrhéroszok számára – a dogonoktól az Arvisuráig – a számos apokrif őstörténetben az „élet vizének” alapanyaga, „folyékony intelligencia” volt. Az új embert, Adapát – az agyagtáblák ősapja, Ádám felmenője – is ebből keverték, és ehhez a csillagtűzhöz istenanyja menstruációs vérét adták – ez a mágia a magyar folklórból is ismerős. Hamvas talán épp e praxis alapján nevezte a bort „hieratikus (szent) maszknak”.
A maszk tekintetéhez rendelhető Hórusz „mindentlátó szeme”, amit tüzes keresztként (rosi crucis) is ábrázoltak. Zelnik kutatásai szerint a „zöld szem” mágikus egyiptomi szó-jele azonos a bor szóéval, ennek héber átirata pedig a yajin, amely Káin (azt jelenti: „ahonnan a király származik”) nevének is gyöke. Yajin (héber), ’ayn (arab), oin (görög), vin (latin), wein (német) és wine (angol) etimológiai sor mentén a szerző elvezet a könyv borról és Grálról szóló kulcsfejezetéhez. A kehely elixire Szét és Hórusz archetipikus viszályának emlékét őrzi. Utóbbi sérült szemének gyógyításával Ízisz a kozmikus rendet kívánja helyreállítani. Azt a ma nehezen értelmezhető állapotot, amikor az Ég és a Föld még összeért. Éppen ez a borral megközelíthető transzcendencia a Zelnik elvégezte merész kutatás ars poétikája, lírai célja.
A Vízözön, a Földre érkező bor, majd a bor óegyiptomi, zsidó és görög kulturális folytatását kifejtő fejezetek után érkezik el a szerző a Grál borához. Ez nála a második nagy beavatás szent kelléke, amit a kehely, az alkímia, a szabadkőművesség, végül a bűn bor-szerepelemző fejezetei következnek. A roppant ismeretanyagot a szerző szövegközti- és záró-lexikonokkal, bő jegyzettel és irodalomjegyzékkel támogatja. Az utószónak szánt „Két oltár bora” fejezettel pedig Zelnik kilép a tudós/kereső szerepéből s saját, gnosztikus irányú értelmezését mellékeli. A két oltár sejtésével üzeni: az új szövetség „a Nagy szertartás vérévé válik. Ez lesz az igazi lajtorja Ég és Föld között, rajta kerülhet a lélek az anyagba úgy, hogy majd ismét szabad lélekké tud emelkedni.” A kötet képanyaga ezt az üdvtörténeti tételt az (elfelejtett) analógiás tudományos gondolkodás eszközével közvetíti.

Szemadám György: Vándorok könyve / A tarot kártyától Az ember tragédiájáig
Írók Szakszervezete kiadása, 2009, 367 oldal

Ez a mű is guide – nem téri, de belső vándorutakon. Dante, Madách hősét Vergilius és Lucifer vezeti, Szemadámot, a festőművész-írót a Tarot-kártya archaikus képei. Személyes motívum, hogy az egyik kulcsfigurában, a Bolondban / Vándorban magára ismert, amikor „vándorútján” egy svájci festőbarátja bemutatta neki a képeket. Olvasójaként rájövök, nekem is egy festő, Kazanlár Emil tárta fel a kártya olvasatát – és rég tudom, hogy a téma a kortársművészetet erősen foglalkoztatja. Vezető nélkül a Tarot útvesztő, C. G. Jung híres könyve is csak a felkészült adeptust vezeti célba, azokat, akik bírnak már „okkult előtanulmányokkal”. Szemadám műve viszont közérthető, olvasóbarát, akár középiskolai kötelező olvasmány is lehetne.
Az általános-kultúrtörténeti ismertetőt Madách Az ember tragédiájának új, Tarot-olvasata követi, és ez mára nehéz dió lett a gimnáziumban. Fenti merész javaslatom mögött az a bravúr munkál, ahogyan a szerző végigveszi a kis- és nagy arkánum, majd a számozott lapok (világ)rendszerét és ős-szimbólumait. S ehhez a vonatkozó világirodalom idézeteit hívja le – kiváló fordítók segítségével. Az Ószövetség, Hermész Triszmegisztosz, Lao-Ce, Homérosz, Villon és Dante, Swift, Goethe és Kipling, a magyar nép- és az Ezeregyéjszaka paralel meséit citálja. Hozzá jönnek a művészettörténet vonatkozó csúcsai – Cranach, Dürer, Piero della Francesca és Michelangelo, Ingres és Doré (szükségből fekete-fehér) reprodukciói – ideillő népművelő kommentárokkal, melyek elődeink létértelmezésébe kalauzolják a Tarot titkát keresőt.
Mindez előkészíti a II. részben elővezetett, Az ember tragédiájához írt Tarot-olvasatot. Amit feltehetően a szerző – és az általa felkért Andor Csaba (a Madách Irodalmi Társaság elnöke) irodalomtörténész bőven idézett szövegei szerint – Madách Imre életrajzának és alaposan megkutatott könyvtárának szabadkőműves vonatkozásai miatt mellőzünk. Így a Tragédia Tarot-értelmezése igazi meglepetés, amit a szerző Ádám, Éva és Lucifer alakjának kultúrtörténeti vázlatával indít – a Legenda Aurea, J. Bőhme, Szerb A., Kákossy L. Bíró B. nyomán és a kapcsolt műtörténeti képanyag segítségével.
Szemadám „A Tarot-kártya mandala-köre és Az ember tragédiájának szerkezete” c. részben a vázolt korrelációt bizonyítja is. Színről-színre, de nem történeti tablóként/pesszimista jóslatként, mint tanultuk. Hanem karakterek archetípusaival ábrázolt világmodellként. Ebben Szemadám régi szerzőtársa és barátja, Jankovics Marcell készülő Tragédia-filmjének animációs képei is kalauzolják az olvasót – hasznosan, mert mellőzik a rátapadt romantikus történelemszemlélet és a verista operadíszletek kliséit.
A tudós lektor, a tőle közölt Madách-kutatás adatai, a gazdag bibliográfia megelőlegezi a bevezetőben felvetett középiskolai hasznosítást. Szemadám könyve kaphat vitriolos támadásokat is. De mégis időszerű lenne az oktatást kiterjeszteni az ezoterikussá vált ősi tudás alapismereteire, e szélesebb látókörhöz Szemadám és Jankovics eddigi kötetei is jól szolgáltak.