Kertész András Tibor kiállítása, Révfülöp, Tópart Galéria, 2014. július 20 – augusztus 3.

Szöveg: Hadik András

A számítógép használatának teljes eluralkodása előtt magától értetődő elvárás volt az építészpályára készülők körében a jó rajzkészség. A 19-20. században a magyar építészek is át-átrándultak a művészet más terrénumaira, így a képzőművészet területére is.
Álljon itt néhány példa a múltból: Schickedanz Albert rendszeresen szerepelt portréival, tájképeivel a Képzőművészeti Társulat kiállításain, Molnár Farkas a festészet és a grafika területén is maradandót alkotott. Jánossy Györgyöt nagybátyja, Hugyecz László beszélte rá, hogy a képzőművészet helyett az építészetet válassza (a biztosabb megélhetés jegyében – ma már nem valószínű, hogy ugyanezt tenné –, de a képzőművészet iránti affinitása megjelenik architektonikus grafikáiban. Tavaly láthattuk Finta József képzőművészeti kiállítását a Duna Palotában, idén pedig az Építészek Házának Kós Károly termében Farkasdy Zoltán munkái között kiváló pasztellképek tanúskodtak arról, hogy milyen sokat tanult az építész édesapjától, a fasori evangélikus gimnázium rajtanárától.
Kertész András Tibor ismert alakja a mai építészeti közéletnek. A diploma megszerzése után a Lakótervben dolgozott. Viszonylag korán kapott Ybl-díjat. Ezután öt évet a dél-tiroli Bolzanóban dolgozott, majd három évet Münchenben. 1996-ban saját irodát alapított Budapesten. 1998 óta oktat a Műegyetem Építészeti karán, 2000 és 2002 között a MÉSZ elnökhelyettese, 2009 és 2013 között elnökségi tagja volt. 2009-ben Avant-Garde Építészeti Stúdió Kft. néven alakította meg új irodáját. Legfontosabb építészeti alkotásai közül említsük meg a Fehérvári úti Vásárcsarnokot, az Infoparkban megépült T-Com irodaházat, a Közraktár utcai Riverpark irodaházat, vagy a Haller Gardens irodaházat a Soroksári és a Haller utca sarkán. Bolzanóban az ő tervei alapján épült a San Michele Sporcsarnok, de ő tervezte a dunaújvárosi híd építészeti arculatát is. Balatonfüreden a Yacht Club fűződik a nevéhez.
A kiállításhoz készült leporellón a művész megemlékezik azokról a tanárokról, mesterekről, akik jelentős szerepet játszottak szemléletének kialakulásában (id. Benedek Jenő festőművész, Nagy Attiláné, Luzsicza Lajosné rajztanárok és Luzsicza Lajos, valamint Nemesics Antal festőművész).
Kertész három területen működik. Majdnem teljesen monokróm akvarelljei mellett a tárlaton finom útirajzok, veduták láthatók Itáliából és Budapestről. A harmadik csoportot pasztelljei alkotják, amelyekből most balatoni tájait mutatja be. Ezek nem Egry József napfény átjárta mediterrán Balaton-látomásai, inkább északi karakterűek: viharos vagy vihar előtti tóparti víziók, kavargó felhőkkel, melyek visszatükröződnek a vízfelületen. Sokszor csak a hegyek, dombok sötét sávja jelzi az égbolt és a tó közötti különbséget. Néhol megjelenik egy jegenyesor, egy parányi település, de a képeken alapvetően a természet az úr. Kékek, feketék, szürkék, fehérek, zöldek dominálnak és sárga, vörös foltok ellenpontozzák a karakteres színvilágot. Kedvelt technikája a vastag ecsetvonásokat idéző satírozás.
Kertész expresszív Balaton vízióinak kiállítása a nyár közepén a révfülöpi Tóparti Galériában volt látható. Jó lenne Budapesten is bemutatni ezt a szép anyagot.