Atlantisz
Szöveg: Makovecz Imre
Ellenőrizetlen emlékkép. Egy bot intésére kettéválik a tenger. A föld alatt, a felső vizek fölött vagy valahol másutt – Platón a megmondhatója, aki járt az alexandriai könyvtárban, aki olvasta az Írásokat, melyek később porig égtek –, vagy egy kép, ahogy kettéválik a tenger, egy bot intésére vagy anélkül. Nem tudjuk, hogy délelőtt vagy éjjel – az illusztrációk a kettévált tengerről megzavarják és elfedik az eredeti képet, melyhez más, korábbi képek is tartozhatnak –, nem tudjuk, hogy mikor és miért vált ketté a tenger, ha egyáltalán H2O-ról van szó, vagy valami másról, valami hatalmasról, tömegről, félelemről, melynek mélyén homály van, ami egy bot intésére kettévált, s ott, két fenyegetően ömlő fal között két szó jelent meg párban: a halál és a megmenekülés.