Garay Márton
„Városkapuk” a belvárosban
Budapesti pályaudvarcsarnokok

Valami volt a levegőben, amikor a skót származású James Watt megalkotta az első kondenzátoros gőzgépet. Nem is sejthette talán, hogy találmánya egy világforradalom ikonjává válik, és hatása nemcsak tudományos és gazdasági, hanem társadalmi, kulturális és építészeti szinten is változásokat idéz majd elő.

A Nyugati pályaudvar az 1950-es években. Fotó: Fortepan

A 18-19. század során a korábban faalapú ipari termelést felváltotta a szén alapú termelés, az építkezéseken egyre gyakrabban alkalmaztak acélt, melynek megmunkálása helyhez kötött, speciális öntödéket és műhelyeket igényelt. A termelési struktúra és az építőipar fokozatos átalakulásának kulcsfontosságú eleme volt a megfelelő szállítási rendszer biztosítása. A válasz Watt gőzgépében rejlett, már csak a „hogyan és miként” váratott magára. A gőz energiáját a 19. század elején már alkalmazták a bányászat során, a kutak működtetésénél és a textiliparban, a járművekben való használata azonban még továbbra is kísérletezés tárgya maradt. Végül 1814-ben George Stephensonnak sikerült megfelelő megoldást találnia, amikor találmányával tökéletesítette a gőzmozdonyos vontatást. A vasút megjelenése forradalmasította a közlekedést. A távolságok legyőzhetővé váltak, a települések között új kapcsolatok jöttek létre, a városok szerkezete átalakult, a kereskedelem fellendült, az utazás pedig élvezetessé vált. 1825-ben, az angliai Darlington és Stockton között nyitották meg az első vonalat, melynek sikerén felbuzdulva a „lángoló vasparipa” elindult világhódító útjára. Az 1850-as évekre egész Európát átjárta a vasútépítési láz: az egykori nyugodt, békés tájat pár  évtized alatt teljesen behálózták a tüzet fújtató, robogó szerelvények sínpárjai, a városok peremen pedig megjelentek az első indóházak és technikai létesítmények, megtestesítve az ébredező modern világ utópisztikus képét.