Tervezési folyamat, mint folyamatos fordítási feladat avagy a Vecsési Grassalkovich Általános
Iskola bővítése

Szöveg: Bognár Melinda

Változatos médiumok, eltérő formátumok, különféle eszközök, mind egy gondolat kommunikálásának szolgálatában. A verbális, vizuális, formális nyelvek szimbiózisa együttesen járul hozzá az építészeti alkotás megvalósulásához különböző eszközökön keresztül, miközben az eszközök közötti váltás folyamatosan változó, az adott médiumra jellemző karakterjegyekkel egészíti ki a tervet. Az építészeti tervezés egy átmenetet él meg, melyben a folyamatos eszközváltás – Mario Carpo építészettörténész szavaival élve – az alkotási folyamat klimaxához vezet. Az ebből adódó feszültségeket egy koherens tervezési logika oldhatja fel, melynek fontos eleme a számítógépek sajátos természetük szerint való használata, olyan területen, amely leginkább jellegükből adódik. Ezen folyamat folytatása lehet a kivitelezés bekapcsolása a digitális logikába például additív gyártási folyamatok keretében, ahol a 3D modell információi fordítás – 2D-s tervek generálása – nélkül feldolgozhatóvá válnak a kivitelezési eszközök számára.
Az elemzett munkafolyamat nem egyedi eset, egy korkép lenyomata, amely az ipari és digitális kor határán születő számítógép által segített tervezés (computer aided design, CAD) illusztrációja (iskolapéldája). Egy korszak, amely mindkét világot, a fizikait és a virtuálisat egyaránt próbálja kiszolgálni. A számítógépes tervezés első nagy vívmánya a görbe felületek, NURBS-ök könnyed kiszámítása, vizuális reprezentációja volt, majd egy lépéssel vissza, ipari formavilágú elemek sokszor erőltetett reprezentációjára kezdtük használni a szoftvereket. Ez által a tervezés korai szakaszában információdús tervek születnek, amik a műszaki dokumentáció során veszítenek komplexitásukból, hogy a kivitelezésnél újra kiegészülhessenek.