Andrea Longhi – Esteban Fernández-Cobián

Istentisztelet, liturgikus tér és templomépítészet

Dieter W. Baumewerd, St. Christophorus, Sylt, Németország, 1997/99. Communio-Raume:
szent mise áldozat.

Nyár végére John Pawson tervei alapján elkészült a pannonhalmi bazilika rekonstrukciója, melyet részletesen bemutatunk lapunkban (MÉ 2012/3). Három évvel ezelőtt konferenciánk és az ahhoz mellékelt tematikus lapszám (2008/5. és 6.) keretében bővebben foglalkoztunk a kortárs templomépítészettel. A pannonhalmi bazilika frissen befejezett megújulása  kapcsán most a téma két ismert kutatójának tollából áttekintést kínálunk az olvasóknak a kortárs templomépítészet  liturgikus szabályairól és az erről folyó vita jelen állásáról – a szerk.

A templomépítészet sokféle feszültség találkozásának eredménye. Ilyen tényező egy közösségnek és saját  egyházművészetének önmegjelenítése, egy társadalom teológiai kultúrájának, a támogatók, a tervezők és építők  építészeti kultúrájának, a figurális művészetek és a misetartás művészetének kapcsolatai, vagy a közösség és  intézményes, gazdasági és táji kontextusának viszonya. A templomépítészet újabbkori történetében a formák és technikák fejlődését egyre inkább a liturgia és a vallásosság történetére való összpontosítás jellemzi: a rítusok kivitelezése, funkcionális és jelképes velejáróikkal együtt, amelyeket ez idő szerint az építészeti tér kialakítását meghatározó tényezőnek tekintünk. A liturgikus tér – a maga misézés-történetével – interdiszciplináris helyet tölt be az egyházi építészetet érintő események
rekonstruálásában.

Ez az írás kísérlet arra, hogy egyensúlyt teremtsen az építészettörténet és a keresztény liturgiák története között,  diakrón és interdiszciplináris megközelítési módot alkalmazva. A középpontban a liturgiai reformok állnak, melyek mozgatták vagy meggyorsították az építészeti tér megreformálását. A liturgikus kérdés nyilvánvalóan nem azonos a  templomépítészet értelmezésével: azokat a forrásokat szándékoztunk kutatni, amelyek segítenek megérteni a rítusok és a liturgia tulajdonképpeni szerepét a templomok építészeti programjának megalapozásában, valamint egyéb tényezőkkel való kölcsönhatásukat. Központi témánk azonban érinti a kortárs történetírást mint keretet. Különös figyelmet fordítunk a történeti kutatás és az építészetliturgia kapcsolatának vitája közötti, létező összefüggésre.