Tatai Mária¹
Alapműveletek térben
Építészet és tánc – két mozdulatművészeti kiállítás kapcsán

2012 nyarán két mozdulatművészetről szóló kiállítást lehetett párhuzamosan megnézni Budapesten: a Kassák Múzeumban Elmozdulás,² az Iparművészeti Múzeumban pedig Mozdulat³ címmel.

Baby a bárban, koreográfus: Szentpál Olga, jelmez: Bortnyik Sándor, 1932 © MTA BTK Művészettörténeti Intézet

Ahhoz képest, hogy az 50-es évek óta a médiában is csak nyomokban jelent meg ez a téma, meglepő, de talán jelzés értékű, hogy a több mint 60 éves kihagyás után – egymástól függetlenül – két múzeum is teret adott a  mozdulatművészet első néhány évtizedéről szóló tárlatnak. Az úttörő kezdeményezések betekintést adnak a hazai táncélet avantgárd korszakába. A Kassákban kiemelten Madzsar Alice munkássága került bemutatásra, az Iparművészetiben viszont a korszak teljes áttekintésére törekedtek a rendezők. Számunkra, építészek számára nem elhanyagolható a tény, hogy mindkét kiállításon az építészet is tetten érhető, még ha csak nyomokban is. Az Elmozduláson korabeli fotókat, szövegeket, kiadványokat láthatunk, valamint egy kortárs videóinstallációt.⁴ Az elrendezés és a kiemelések a hangsúlyt a testkultúrára teszik, az alcímnek megfelelően jól érzékeltetik az életmód megváltozásának mozzanatait a modernitás korában, valamint felhívják a figyelmet az akkori baloldali társadalmi mozgalmak és a testkultúra mozgalom kapcsolatára. Mindezen túl a kiállítás összművészeti áttekintést is ad, utalásokat közvetít az irodalom, a festészet, a zene és az építészet vonatkozásában. A falra felfestett kapcsolatábra tanulságos és gondolatébresztő, az 1912-38 között működött Madzsar iskola széles körű tudományos és művészeti kapcsolódásait jelzi. Számunkra itt különösen a Molnár Farkas közvetítésével megvalósuló Bauhaus-zal való kapcsolat érdekes. Egy másik falon Molnár drezdai villájának izometrikus ábrájával találkozunk, a kiállítók tehát rámutatnak, hogy a Madzsar  iskola mozdulatkultúrája és a Bauhaus építészeti avantgárdja egyazon életmódváltozás megnyilvánulásai. A fotókon  látható mozdulatok hangsúlyosan egyenes vonalú geometriát követő rendje, illetve a tornászok által létrehozott  statikusan egyensúlyozó gúlák mintha valóban egyfajta egyszerűségre, a testekből, illetve testrészekből létrehozható egyenes vonalú formavilág létrehozására törekednének, akárcsak az egyszerűséget (is) hirdető Bauhaus – amint a szigorúan derékszögű formákból építkező villa is jól mutatja. A kortárs művészek videóinstallációja pedig mintha elsősorban éppen az építészet dimenziójára reagálna: teret rendez be, építményeket konstruál, sőt egy „ház formájú”⁵
házikót szerepeltet, amely beszédes szimbólum – miközben képekkel, tárgyakkal a munkára, munkáslétre is utal.