Mezei Ottóné

„Közvetlenül a földet kell élettel áthatni, s ez nem lehetséges mineralizálás útján; ezt csak szerves úton érhetjük el, úgy, ha a szerves anyagot olyan állapotba hozzuk, hogy az magára a szilárd földszerűre tud organizálóan hatni…” (Rudolf Steiner: Mezőgazdasági kurzus. GA 327., a magyar kiadás 94. oldalán)

Fotó: http://www.szekelyhon.ro

A gyors és látható talajpusztulás, a mérgek hatása, a táplálék minőség-romlása Rudolf Steiner idejében még alig volt látható, de már feltűntek az első jelek: a cukorrépa kevesebb cukrot adott, megtámadták a fonalférgek stb., és a minőség romlását a szellemi látás már észrevette. Szép csíkos barna-sárga táj így tavasszal – az utas elgyönyörködik benne. Hogy 50 éve, mikor még alig műtrágyáztak, egyenletesen barna volt az a domboldal? A humusz, ez a mozgékony bomlékony, épülésre-oszlásra képes talajalkotó rész, az fogyott ki belőle, épp ami biztonságot, egyensúlyt adna a termesztett növények fejlődésének. De mi a humusz? Mit jelent az a kifejezés, hogy az antropozófia alapján dolgozó ún. biodinamikus gazdák humusz-gazdálkodást folytatnak? Azt, hogy ezek a gazdálkodók, kertészkedők azért igyekeznek, hogy ez a félig eleven talajalkotó, mely a növények élősködő jellegének oly szükséges, megadasson a veteménynek. Az érintetlen mérsékelt éghajlatú területeken a természet maga hozza létre, a középkorban kialakult, trágyával folyó gazdálkodás még javította, folytatta a természet munkáját. Barnította a földeket. Ez az értékes anyaga a földeknek  pusztul is, növekszik is az évek során. A humusz, változékony, sosem stabil igazán. Mára már durván belenyúltunk természetes alakulásának folyamatába. Ma az alföldi feketeföld 2,5%-a humuszt tartalmaz, mikor én erről tanultam, még 6% szelíd humusz jellemezte az Alföld fekete földjeit. Baj-e ez? Kell még nekünk a régi értelemben vett, műtrágyák sói és ölőszerek nélkül termesztett élelmiszer? Igen, még nagyon is kell. Mert gondolataink tetté alakulásához még olyan táplálékra van szükség, melynek emésztése nem akadályozza a gondolatok szabad mozgását. Ezért is, nem csak a répa cukortartalmának fogyása miatt történt, hogy 1922-ben Rudolf Steinerhez fordultak a gazdálkodó tanítványai (nagygazdák): Hogyan lehet a talajromlást megállítani?