Szöveg: Szabó Lilla

Utóirat 100 esszépályázat – Új generáció kategória, dicséret
(Jelige: Kapocs)

A fenti gondolatot Kepes György 1944-ben vetette papírra. Ez a jelenség ma talán minden eddigi kornál szembeötlőbb. A kép uralkodó korszakát éljük, filozófiában, irodalomban és történetírásban számos gondolkozó foglalkozott a témával.
Arról, hogy miért jött létre a kép hegemóniája, illetve ezzel összefüggésben mikorra datálható, több elmélet született.2 Ezek közül talán a legmeggyőzőbb az, amelyik a lényegi változást az ipari forradalom utáni gazdasági-társadalmi fordulattal magyarázza.3 A művészetekben viszont inkább az 1990-es évek kezdetére tehető egy jelentősebb fordulópont. A média térhódításával fokozódott a képek iránti figyelem. Ezt a fordulatot az „iconic turn”, „pictural turn” illetve „visual turn” fogalmak írják le, melyek arra a változásra irányítják a figyelmet, hogy a jelenségek elsősorban képként, és már nem mint szöveg érzékelhetők. Míg a kérdéskör a művészetekben gyümölcsöző vitát váltott ki a 20. század végén, az építészeti diskurzusokban többnyire az utóbbi évtizedig érintetlen maradt a téma.
Az elmúlt években néhány építészeti publikáció tematizálta a kép szerepét az építészetben. Juhani Pallasmaa egyrészt a kép hegemóniájának kritikájával, másrészt a kép mentális tartalmának jelentőségével foglalkozott. Emellett Jacques Herzog különböző építészeti témájú beszélgetésekben többször utalt – szórványosan, de annál találóbban – kép és építészet kapcsolatára. Mégis az építész társadalom számára a képnek az építészeti kultúrában és alkotói folyamatban betöltött szerepe jórészt nem tudatos. Tanulmányom fókuszában így azok a kérdések állnak, hogy a mindennapi képözön hogyan határozza meg észlelésünket és gondolkodásunkat, milyen módon formálja a társadalmi tudattalant, és ez milyen kihatással van a kortárs építészetre és annak alakulására.