A kifejezhetetlen, a megfoghatatlan és a szakrális épÃtészet
Szöveg: Schneller István
Minden szakrális épÃtészettel foglalkozó elmélet és gyakorlati megfontolás alapvetÅ‘ kérdése a szent megjelenÃtésének lehetÅ‘sége. Lehetséges-e, szükséges-e ez a megjelenÃtés, másképpen fogalmazva: mi az a többlettartalom, ami a funkcionális és esztétikai igényeken, a magas szintű épÃtészeti formáláson túl, jelen lehet a szakrális célú épületben? Ahány alkotó, ahány értékelés, annyiféle megközelÃtése létezik ennek a kifejezhetetlen és nehezen megfogható többletnek. A megfoghatatlan jelenléte vagy hiánya problémává vált.
Az eleven vallásos világképpel rendelkezÅ‘ történeti korok hiteles szakrális épületeinél ez a probléma nem létezik, hiszen ott egyértelmű jelentése, szimbolikus jelentéstöbblete van a tájolásnak, az alaprajzi elrendezésnek, a térszervezésnek, a képi megjelenÃtéseknek és megannyi apró részletképzésnek. Csakhogy az egykor élÅ‘ szimbólumok világa egyértelműen kötÅ‘dik egy-egy jól meghatározható vallási rendszerhez, kultúrkörhöz, sÅ‘t a látszólag kortalan vallási rendszereken belül is az egyes korokhoz. A jelentésrendszerek nem vihetÅ‘k át egyik világból a másikba. Azt is mondhatnánk, hogy ma, a rohamosan terjedÅ‘ szekularizáció korában a szimbólumok válságával szembesülünk. Ez a válság különösen jellemzi a szakrális szimbólumokat, amelyek témánk szempontjából különösen fontosak.