Szabó Andrea grafikus

„A földnek csillagai a virágok.”
(latin mondás)

„A csillagok az ég virágai.”
(kínai mondás)

Egy vidéki kisváros csendes utcájában nőttem fel, ahol még a házak előtt apró virágoskertek virultak, és az árokparton a kaszálásig vadvirágok és füvek között szöcskék ugráltak. Virágoskert kizárólag a ház mellett volt, ezt követte a gazdasági udvar, majd a veteményeskert. Felnőttként nagymamám kertjére már nem igazán emlékszem, de vadvirágokra: pitypangokra, réti boglárkák, pásztortáskára, mezei katángra, parlagi madármályvára, nagy bakszakállra, kamillavirágra, cickafarkra, héjjakút mácsonyára, ibolyára viszont igen. Talán a gyerekkori emlékek miatt vágytam később egy saját kertre, és mi lehetne varázslatosabb annál, mint mikor ördögszem, „kicsi kék egérfülek”, vagy varjúháj nő az ember kertjében. A mai napig lenyűgöznek ezek a névadások.
Az első kertem a gazdasági udvarból alakult át. A rajta lévő melléképületek, illetve a hosszú, ám keskeny telek nagyban meghatározták a lehetőségeimet. A terület megtisztítása, konténer-rendelés, bozótirtás volt a kezdet. A területen lévő idős orgonabokorhoz és két körtefához lombhullató bokrok, örökzöldek érkeztek; voltak, amik már eltűntek az évek során és voltak, amik jól érezték magukat és szakirodalmat nem olvasva sokkal nagyobbra nőttek. Először a virágzó cserjék bűvöletében éltem, ez olyan növényeket jelent, mint a kínai kékszakáll, a kikeleti bangita, a prágai bangita, a cserszömörce, a varázsmogyoró, a tölgylevelű hortenzia, az érdeslevelű hortenzia, a szibériai tarkalevelű som. A baromfiudvar felére zsugorodásával egy újabb területet nyertem, itt vannak most a rózsáim a liliomokkal és az ember nagyságúra nőtt vasfűvel. Vele szemben bontásra került egy kisebb épület, így teljesülhetett a vágyam, a góré mögött elrejtve helyet kapott egy kis kerti tó. Egy könyvből tanultam meg az alapokat és a tavaszi szünetben kiástam az első kis kerti tavamat. Kert született. Nemcsak vízzel töltöttem meg a medret, hanem az egész kertet élővé tettem. A szőlőben gyűjtögettük és hoztuk haza a nagy kavicsokat. A szélére kisebb szürke tatai kövek is kerültek, ami régen a gazdasági udvar lefedésére szolgált. Ebből raktam ki egy hepehupás pihenőt, ide került a hintaágy. A kora délelőttig tartó épületárnyék miatt egy kellemes nyári pihenőhely, közel a házhoz, mégis rejtve az utca felől. A tavi növények között is volt olyan, ami maradt, és volt, ami eltűnt. Közben a tavat is újra gondoltam. Nagyobb lett, már nincsenek aranyhalak, így a természetes élővilág zavartalanul élhet és a víz minősége is jó. Növekedhetnek a csigák, szitakötő lárvák, ebihalak, hátonúszó poloskák és más fura lények. Ma már csak egy rózsaszín, mindent túlélő tündérrózsa növekszik. Vannak olyan növények, amiket már a természet ültetett, ilyen például a vízi hídőr, a békaszittyó, a partról a vízbe hulló magokból növekvő mocsári nőszirom. Mivel a tóban nincs szűrő, így az én feladatom a fonalasalga, az iszap és a kutyalabdák kiszedése minden évben. A tótakarítás után újabb adag békalencse kerül a tóba, ez a legjobb része a munkának, mikor apró zöld pettyekkel díszítem a tavamat.
Természetesen évről évre lettek kisebb-nagyobb változtatások a kertben, de a legmarkánsabb átalakulás a Covid alatt következet be. A virágok száma megduplázódott. Köszönhető ez az online kínálatnak, illetve a magról az ablakpárkányon nevelt virágpalántáknak, Buglyos szegfű, Kleopátra tűje, ördögszem. Aztán jöttek az újabb kísértések, a multi kínálatában megjelenő kihagyhatatlan áron kínált peóniák hada, csodás liliomok, megunhatatlan díszhagymák és a bűbájos nárciszok. A virágokból sosem lehet túl sok, és ezt nem csak én gondolom, hanem a kertben elképesztő mértékben elszaporodó pockok is. Látványos pusztításba kezdtek, sok helyen üres területek jelezték jelenlétüket, de legalább lett helyük a palántáimnak. Egy kertet amúgy sem lehet befejezni, főleg ha az ember lánya pockokkal osztja meg. A nyári vihar is új szabad területet teremtett, miután kidőlt egy ezüstfenyő. Itt a tiszafa, orgonabokrok és selyemfenyő árnyékában kör alakú pihenőt raktam ki régi bontott téglából. Ősszel kiástam, de csak tavasszal tudtam rávenni magam a téglák lerakására. Körülötte árnyékliliomok, páfrányok, kerti amarilliszek kaptak új helyet, és a fal mellé egy kúszó hortenzia került. Egy kerti padot szántam ide, de végül egy kerek fém asztal került ide székekkel.
Kertemben a tervezettséget általában felülírja a természet, ha már kinőtt az a „gyomnövény”, és nincs rossz helyen, meghagyom a virágok között. Sőt már vannak kedvencek, magról vetettek, amik kifejezetten jól mutatnak és szépek. Minden évben van egy mini pipacsos területem, amit később átvesz a sudárzsálya. A természettel együtt kertészkedem, meghagyom az ötleteit, hisz ő mégiscsak régebben csinálja.