Maribor Európa Kulturális Fővárosa 2012

Rok Benda, Mitja Zorc, Primoz Hocevar: Piactér, 2008

Szöveg: Uros Lobnik

Szlovénia 1991-ben bekövetkezett függetlenné válásával a politikai viszonyok visszavonhatatlanul megváltoztak. Mindez rövid időn belül hatással volt az építészetre és a városfejlődésre. Az építészek, akik eddig hatalmas irodákban, együtt dolgoztak, most saját műhelyeket alapítottak. A legbecsvágyóbbak új építészeti nyelvet próbáltak keresni (óriási ösztönző erőt jelentett a szomszédos Graz, ahol az 1990-es évek elején magalakult egy nemzetközileg is elismert központ – a Grazer Schule). 1995 és 2001 közt kidolgozták Maribor új városrendezési tervét.

A független szlovén állam megalakulását követő időszakban három épület lett a maribori kortárs építészet előhírnöke. A fejlődést már a mediterrán ihletésű Ház a Židovski trg téren (Edo Jalšovec, Bogdan Černe 1992) is jelezte. De térjünk át a „tervezőhöz köthető építészeti nyelv” három helyi útkeresőjéhez. A város peremén, szőlőhegyek és gyümölcsöskertek közt fekvő Sadjarski center Gačnik (Janko J. Zadravec, 1994) gyümölcstermesztési központ lineáris kialakításával, az üvegház pedig mint kortárs, fejlett technológiával felszerelt épület vált a természeti környezetben különösen jól sikerült elhelyezés mintapéldájává. A Pharmadent gyógyszeripari vállalat igazgatósági épülete (Anton Lešnik, 1993-96) a Tezno ipari övezetben innovatív részleteivel – különösen az alumínium homlokzat a fűtéscsőrendszerrel, vagy az üveghomlokzat a látható hőszigetelő lemezekkel – új szabványokat hozott az irodaépítészetben. A Tabor családi háza (Anton Lešnik, 1993-96) az individuális ház szintjén teszi vitatémává az alap és a részletek kölcsönhatását. Mindhárom épület jellemző a háború utáni „mérnöképítészet” egy fejlődési szintjére. A háborút követő generáció „regionális építészetét” is újragondolták, mikor a városi tér helyi építészeti nyelvében (az alaprajzi összeállításban, a tervezőre jellemző részletekben) megjelentek a kilencvenes évek grazi építészeti iskolájának elemei.