Budapesti Építészeti Filmnapok 2022

Szöveg: Tatai Mária

A jól ismert „think global, act local” szlogen ütősebbé tétele joggal hívja fel magára a figyelmet. A Kortárs Építészeti Központ által rendezett fesztivál – amit ismét a Toldi moziban élvezhettünk – idei rövid jelmondata átgondolásra késztet, hiszen bár környezetünkért helyben tudunk elsősorban tenni, de globális világunkban némely cselekedetünk könnyen hathat távolabbra is, a világ más részein bekövetkező változások pedig egyre jobban érintenek minket. A COVID-járvány és – azóta már – az ukrán háború árnyékában is élve, a rengeteg, mégis elégtelen információ nyomása alatt hozzuk meg napról napra döntéseinket.
A fesztivál témái évről évre követik az aktualitásokat a környezet változásairól, a városok és falvak alakulásának tendenciáiról, de építészeti trendekről, művekről, nagy hatású építészekről is szólnak. Az idei négynapos fesztivál 13 filmjének mindegyikét már csak a párhuzamos vetítések okán sem lehetett megnézni, de a kísérőfüzet és az interneten közzétett ismertetők alapján jó, hogy tudomást szerezhettünk róluk. A füzet finom grafikái – tűzfalak egyvonalas sziluettjei – határozottan Budapestre utalnak. A helyszíni mozizás pedig mindenképp hozzá tett az élményhez, és esetenként maguk az alkotók is megszólaltak élőben vagy élő kapcsolásban. A válogatásban az idén is volt több, a környezetünk átalakulását bemutató film – például: Olimpiai törzs; Jelenetek egy kiszáradt városból; Reflexió – a víz útja –, de városok aktuális problémáiról szólók is – például Lisszabon, Marseilles, Bécs –, valamint téma volt a szociális lakásépítés, a dizájn, illetve alkotói portrék, köztük Peter Rice szerkezettervezőé.