160 éve született Kiss István

Szöveg: Pápai Tamás László

Kiss István (1857–1902) kapta meg a Műegyetem történetében az első építészmérnöki diplomát 1880-ban, és országos, sőt a mai országhatárokon is túlnyúló munkássága meghatározó épületekkel gazdagította hazánk nagyvárosainak képét. Alkotásaival és tanári munkájával előremutató, a 20. századi építészetbe vezető irányt szabott a későbbi építészgenerációknak. S mindezeken túl egy település – a mai Budapest XVIII. kerület részét alkotó Pestszentlőrinc – fejlesztése is a nevéhez kötődik.

Kiss István 1857. május 4-én született Körösladányban Kiss Nándor és Straub Emília legkisebb, negyedik gyermekeként. Apja nemesi származású volt, ám a hivatalnoki pályára lépett mint a Tiszavidéki Vasúttársaság számvizsgálója. Ödön György nevű bátyja apjuk nyomdokába lépve a Magyar Északkeleti Vasút Részvénytársaság főellenőre lett, másik bátyja, Ernő János a fővárosi főreál tanoda tanára volt.

István középiskolai tanulmányait Nagyváradon és a fővárosi főreál tanodában végezte, majd 1875-ben a Magyar Királyi József Műegyetemre iratkozott be, ahol „az első kitüntetéses építési oklevelet nyerte”, vagyis ő vehette át 1880. február 27-én a Műegyetemen elsőként kiadott építészmérnöki oklevelet. Már egyetemi hallgatóként 1876 és 1880 között rendes tanára volt a IV. kerületi főreáliskolának, majd tanulmányai végeztével két évig Hauszmann Alajos mellett volt tanársegéd a Műegyetemen. 1882-ben külföldi tanulmányútra nyert állami ösztöndíjjal járt Észak-Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Angliában és Skóciában. Kritikával szemlélte azonban a külföldi „vad fantáziának is nem egy szörnyszülöttét”. Hazatérve tapasztalatait előadásokon osztotta meg a nagyközönséggel, illetve 1885-ben könyvben is megjelentette Északnyugat-Európa építészete címen. Ebből Németország építészete címmel négyrészes cikksorozatot közölt a Pápai Lapokban.

Pusztaszentlőrinc, Herrich-Kiss villa, 1880-as évek vége