Az európai előregyártott lakóépületek fenntarthatósága
Szöveg: Mándoki Réka
A világunk és benne építőiparunk jelenleg számos kihívással néz szembe. Lassan kifutunk az időből, hogy megállítsuk a klímaváltozást és csökkentsük az épületek ökológiai lábnyomát. Jelenleg a szektor felelős a globális szén-dioxid-kibocsátás 39 százalékáért és több mint egymilliárd tonna építési hulladékért. Ezek csökkentése elengedhetetlen a nemzetközi fenntarthatósági célok, például a Párizsi Egyezmény céljainak teljesítéséhez. Mindemellett a világ népessége növekszik, és a meglévő épületállomány nem lesz képes megfelelő életkörülményeket biztosítani a megnövekedett népességszám mellett mindenkinek. A legtöbb fejlett országnak további gondot okoz a szakképzett munkaerő hiánya és az alacsony termelékenységi ráta is. A McKinsey Global Institution szerint évente 1,6 milliárd dollárt, a globális GDP két százalékát vesztegetjük el azzal, hogy az építőipar nem működik elég hatékonyan.
Az elmúlt néhány évben a környezeti aggályok, az ágazat hatékonyságával kapcsolatos kihívások és a szakképzett munkaerő hiánya Európa-szerte erőteljes elmozdulást indítottak el az előregyártás felé. Ezek a trendek a lakáspiacot is érintik, hiszen a lakóépületek különösen alkalmasak az előregyártásra, mivel terhelésük és fesztávolságaik kiszámíthatók, ráadásul a jelenlegi piaci környezet is a költséghatékonyságot részesíti előnyben az egyediséggel szemben. Habár sok európai szakmai közösséghez hasonlóan a magyar építészeknek és velük együtt a magyar társadalomnak is vannak fenntartásai a sorozatgyártott épületekkel szemben, valamint több rosszul sikerült múltbéli példa is mutatja a standardizálás kockázatait, a tömeggyártású épületek számos előnnyel is járhatnak. Az előregyártott épületek és épületelemek kiszámítható, meglehetősen magas esztétikai és műszaki színvonalnak képesek megfelelni, amit az anyagok és a munkafolyamatok üzemi minőségellenőrzése biztosít. A sorozatgyártás során az elemek optimalizálása is megérheti az árát, így csökkentve az anyagmennyiséget és a negatív környezeti hatást. A fejlett építési technikák pedig nemcsak a tömeggyártást teszik lehetővé, hanem az elemek tömeges testre szabását is. Ugyanakkor számos kihívást is jelent az előregyártás: a magas beruházási költségek, a szükséges készségek és ismeretek hiánya megnehezítik a piacra lépést, valamint a szállítással és logisztikával kapcsolatos környezetvédelmi és menedzsment problémák is megoldandók. Az előzőek alapján úgy tűnik azonban, hogy a lakóépületek részleges standardizálása és tömeggyártása számos előnnyel járhat a gazdaság és a környezet szempontjából.
Ma előregyártottnak azokat az épületeket nevezzük, amelyekben az egész épületet vagy a főbb szerkezeti elemek nagy részét egy üzemben előre elkészítik, és csak az elemek összeszerelése történik az építkezés helyszínén. Az előregyártó cégek kínálnak specifikus, mindig elérhető termékeket vagy egyedi projektre gyártott megoldásokat. Az első, hagyományos esetben az üzem stabilan ugyanazt az elemkészletet állítja elő, és a termékeik tárolását eladásukig nagy raktárakkal biztosítja. A másik esetben az egyes projektekhez egyedi sablonokat gyártanak. Ennek eredményeként a termékeket és a sablonokat csak a projekt befejezéséig kell tárolni, és a végeredmény tekintetében nagyobb rugalmasság érhető el.
Ha komolyan gondoljuk a fenntartható fejlődési célokat, akkor sokkal határozottabb szakmai és döntéshozói, szabályozói állásfoglalásra van szükség azzal kapcsolatban, hogy tényleg csak olyat építsünk, aminek hosszú távon is van értelme. Nem a panelek és nem az előregyártott szerkezetek jelentik a problémát, hanem a tömegesen épített, alkalmazkodni képtelen épületek. Ezzel szemben az előregyártás, megfelelő léptékválasztás mellett, kulcs lehet egy környezettudatosabb és hatékonyabb építőipar eléréséhez.