Az Elemental önerős szociális építészetének valósága

Szöveg: Rose Balázs

Chile szociális építészete a 2000‐es években fokozatosan a globális szakmai érdeklődés középpontjába került – elsősorban Alejandro Aravena (Elemental) látványos építészetének és hatékony kommunikációjának köszönhetően. Aravena és társai szociális építészetük alapjának az építészeti minőséget és az ún. incremental housing módszertant jelölték meg. Könnyen érthető elméleti téziseik és a korai szociális telepekről készült vonzó fotóik hamar bejárták a nemzetközi szaksajtót és hivatkozási alappá váltak, azonban azok mai valóságáról, fejlődésük irányáról keveset tudni. A kutatás ennek próbál meg utánajárni. Összegyűjti azokat a legfontosabb elméleti és gyakorlati építészeti mérföldköveket, amelyek megelőzték az Elemental telepeket, és a jelen tanulmányban feltárt két alaptípus (nyitott és zárt homlokzati kialakítás) egy‐egy példáját – az iquiquei Quinta Monroy és a santiagói Renca telepeket – állítja fókuszba az átadás után 15‐20 évvel. A szöveg kitér Aravena szociális építészetének ellentmondásos kritikai fogadtatására. A kutatás elsődleges szakirodalom, illetve mai kutatások és kritikai szövegek feldolgozásával indul, majd chilei kutatótárs segítségével helyszíni fotóriportokkal támasztja alá feltételezését. A szöveg tisztább rálátást kíván nyújtani a chilei önerős szociális lakásépítési módszertan valóságára, összeveti Aravena elméleti téziseit az Elemental telepek mai állapotával, bemutatja a nyitott és zárt alaptípusok közti lényegi különbséget, így törekszik kritikai megítélésre.