Helyek a nem-helyek világában
Schneller István: Modern szakrális épületek
Typotex, Budapest, 2019
Szöveg Text: Meggyesi Tamás
Ha az ember egy építészeti tárgyú könyvet vesz a kezébe, ami tele van szép felvételekkel, hajlamos érdeklődését a képekre korlátozni. De ha valaki mégis csak belelapoz, és elkezd elmélyülni a szövegekben, hirtelen rájön, hogy egy páratlan revelációban van része, ami megéri a fáradtságot. Schneller István könyve a hazai építészeti tárgyú könyvkiadás jelentős eseménye.
A címe talán túlságosan is szerény, mert nem csak modern szakrális épületekről szól, hanem korunk általános szellemi állapotáról, a kultúra és az építészet mai válságáról, sőt, aki türelmesen elmélyed benne, saját világképünk, netán hitünk megoldatlan, égető ellentmondásairól is. A „többi”, vagyis a könyv valójában az első világháború végétől számított modernizmus időszakának alapvető társadalmi változásairól, a művészet és a szakralitás megváltozott viszonyáról, a szekularizáció és a hagyomány szerepéről, valamint a keresztény világkép megújulásának és megtisztulásának küzdelmeiről szól a 20. századi templomépítészet tükrében. Vagyis a könyv nem csak építészeti, hanem aktuális történelmi, társadalmi, esztétikai, lélektani, filozófiai és teológiai kérdésekkel is foglalkozik. Aki belemélyed a könyvbe, azt megérinti a szerző elképesztő olvasottsága, tájékozottsága, elmélyültsége, a kérdések minden dimenziójára kiterjedő őszinte nyitottsága, és világnézeti elkötelezettsége. Mindennek alapján talán ki lehet mondani, hogy egy életmű foglalatával állunk szemben.
A könyv 10 fejezetre tagolódik, amin belül csak a 8. fejezet, A kortárs szakrális épületek típusai tartalmazza a 28 kiválasztott épület felvételeit és leírását. Ha csak az arányokat nézzük, a bemutatott épületekhez egy-egy saját felvétel (!), és átlag 1-1,5 oldalas tömör elemzés tartozik, de ez a mintegy 170 oldalas könyvnek alig több, mint 40%-át teszi ki. Ez utóbbi a könyv egészét két részre tagolja. Az ezt követő két fejezet közül a 9. A kifejezhetetlen egy korábbi tanulmány átdolgozott és kiegészített változata, ami mégis mintegy „felsőfokon” összefoglalja mindazt, ami az első hét fejezetben részletesen kifejtésre kerül. Ezért aki módszeresen szeretne elmélyedni a témában, annak talán érdemes először a 9. fejezettel kezdeni. Itt exponálódnak a legfontosabb kérdések: a vallásosság elsorvadása a szekularizáció nyomán, a szent és a profán kettősségének eltűnése, a szakrális művészet elsorvadása, a sztárkultuszok és a kereskedelem „pszeudo-szakralitása” stb., aminek nyomán a mai szakrális építészet számára a transzcendencia, a kifejezhetetlen, a szent hiteles megjelenítése már csak a téralakítás eszközeivel lehetséges.