Interjú Berke Béla, svájci építésszel

Szöveg: Pém Ildikó (BORD Építész Stúdió)

2017 elején találkoztunk először, amikor a BORD Építész Stúdióval Zürichben jártunk. Azóta szoros munkakapcsolat alakult ki a két cég között. Berke Béla épületeit tudatos, erősen funkcionális alapokon nyugvó, geometrikus formavilág jellemzi. A tervezői gyakorlattól idén visszavonuló építészt életéről és építészeti hitvallásáról kérdeztem.

Magyarországról származó svájci építész vagy, de pontosan honnan is indultál?

1955-ban születtem, Zalaegerszegen. Anyai ágon pedagógus, apai ágon kereskedő családból származom. Szüleim a MAORT-nál, Magyar-Amerikai Olajipari Rt.-nél dolgoztak a második világháború előtt. Két nővérem van, én terven kívül jöttem a világra. Pályát szabadon választhattam, csak a pedagógus szakma volt tiltott, mondván, az hálátlan foglalkozás. Kémia-fizika szakon végeztem a gimnáziumot és kezdetben csillagász akartam lenni. Kulin György és Róka Gedeon csillagvilágában éltem. Később a városrendezés, várostervezés, mint az együttélés elemeinek olvasztótengelye foglalkoztatott. Így kezdtem el városépítést tanulni az Ybl Miklós Főiskolán. Sajnos a szocializmus idején a várostervezés a politika léptéke volt, és kissé csalódtam benne.

Hogyan kerültél Zürichbe?

Már fiatalon erősen pacifista világnézetet vallottam. Háborúellenes álláspontomhoz híven nem állhattam katonának. Közel állt hozzám Marx filozófiája, benne láttam egy fejlettebb együttélési formának a megvalósulását, és nagy hatással volt rám Bertolt Brecht is. Akkoriban olvastam egy gondolatot, amely úgy kezdődik, képzeld el, hogy háború van és senki nem megy el… Ebben láttam összefoglalva erőszakmentes világnézetemet.