Nő építészek a szocialista érában (1945–1989)
Egy frissen megjelent angol nyelvű tanulmánygyűjteményről
Szöveg: Kerékgyártó Béla
Hogyan nyertek teret, és mi volt a szerepük a nő építészeknek a szocialista tábor országaiban? Volt-e lényeges különbség ebből a szempontból a Nyugat és Kelet-Európa között? E kérdéseket járja körül a Routledge kiadónál Simon Mariann és Mary Pepchinski szerkesztésében nemrég megjelent kötet.
Mint a szerkesztők bevezetőjükben megjegyzik, ez a tanulmányok nem a gender diskurzusokra jellemző különbség, hanem az egyenlőség felől közelítik meg a témát. Teljes joggal, hiszen az az ideológiailag hirdetett és intézmények által is megtámogatott egyenlőség elv volt a közös nevező a keleti tömb országaiban, ami a nők, s ezen belül a női építészek helyzetét is meghatározta. A tanulmánykötet tucatnyi tanulmány fényében igyekszik képet adni erről az eddig kevés figyelemre méltatott területről, s megfogalmazni a további kutatások számára a kérdéseket és dilemmákat.
A két szerkesztő eredetileg az Európai Építészettörténészek Hálózata (European Architectural History Network – EAHN) konferenciájára szervezett egy szekciót, amelyen öt előadás hangzott el. Ennek sikere nyomán kezdett egy angol kiadó érdeklődni a téma iránt. A tervezett kötet számára a szerkesztők jelentősen kibővítették a kört: tizenkét – illetve ha az utószót is számítjuk, tizenhárom – szerző tanulmánya készült el. Maguk az írások az egyes országok, a kutatások állása és a szerzők különbségeiből fakadóan is eltérnek egymástól, de a szerkesztők által megszabott keretek és irányok összefogják őket, együttesen a téma sokoldalú megközelítését nyújtják.